Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

20.fejezet

Álombeli álomban jártam. A világ szép volt és csendes. Nem uralkodott benne a gonosz s a sötétség. Fény és csillogás tárháza. Olyan hely, ahol mindig, de mindíg boldog lehetsz.

Aztán hírtelen  szín váltád és máshol vagyok. Teljsen máshol.

Egy szobában.

Egy félig lerombolt házban.

Főnix mellettem áll, és könnyes szemekkel nézi a látottakat.

Egy vörös hajú nő, a földön terül el kifacsarpdott testtel. Két gyermek ült a kiságyban. De az egyik mintha szellem lett volna. Átláttam a testén.

Mint valami emléképp villant fel előttem egy vérvörös szempár.

Főnix elém állt, és szemembe nézve azt mondta.

-Emlékezz! Kérlek emlékezz ránk!  - suttogta.

Minden elsötétült.

***

Nem tudom hol vagyok. Csak annyit tudok, hogy hideg van és sötét. Csak a hó ad némi világosságot. Mezitlább csoszogok a Tiltott Rengetegben. Csak az a kérdés, hogy hogy jutottam el oda. Az álom az a furcsa álom... az vajon valahol itt, a közelben történt?

Néhány méterrel arébb kiáltó hangokat hallottam. De nem értettem mit mondanak. Csak két hangot véltem kivenni a tömegből az egyik George volt a másik Viktor.

Kiáltottam volna, hogy itt vagyok, de hang nem jött ki a torkomon. Térdre, majd oldalra zuhantam volna, de egy ölelő kar megtartott.

-Semmi baj, Araya! Mostmár megtartalak!  - mondta, és egyik kezét óvatosan a térdhajlatom alá tette. A másikkal pedig felkarolt a földről.

-Mi a baj? - kérdezte Viktor angolul. Csak neki van ilyen érdekes akcentusa közülünk.

-Ha nem visszük be gyorsan az iskolába meg is fagyhat! - felelete az ölében tartó George.

-Vinni a hajóra! - ellenkezett Viktor, és ebben a pillantban meghallottam Teo és Hancy kiáltozását is, akik Viktorral együtt a hajóra akartak vinni.

-Kérlek érsd meg, hogy Madame Pomfrey a világ legjobb gyógyítója! - probálkozott most egy George hangjához hasonlító hang, de mégsem pontosan ugyan az. Biztosan Fred.

-Araya nem szereti a gyógyítókat! - órdította Hancy.

Hangos kiabálás és veszekedés tört ki a két fél között és mi középen álltunk Georgeval.

Nem volt annyi erőm, hogy túl órdítsam ezt a hatalmas zsivajt. De végre jött a megmentő sereg Dumbledore személyében.

-ELÉG LEGYEN! - órdította. - Mi történt Ms.Pollerrel? És mit keresenek a Tiltott Rengetegben. Mindenki azonnal takarodjon a hálohelyére Viktor Krum és George Weasley kivételével.

A diákok csendben elsomfordáltak, és pedig már vacogtam Geoge ölében.

-Fá...Fá..zom...- mondtam két fogkvogás közepette.

Megkönnyebülésként ért, hogy azonnal kaptam egy varázsigét ami segítségével kicsit megmelegíthetem magam.

-Míg felvisszük Arayát a Roxfortba, addig kérem számoljanak be a történtekről. Vikor beszélhetsz nyugodtan bolgárul. - dörmögte a két fiúnak Dumbledore, és máris éreztem, hogy mozgásba lendültünk.

-Hát... Araya tovább maradt a lakomán mint mi. És amikor visszajött, kevés idő után elkezdett beszélni álmában. Nem értettem mit mond. Nem a saját nyelvén mondott. Angolul motyogott.

Aztán egyszer csak felkelt és elindult le a hajórol. A mai éjjelen Karkarov nem engedte le a hajót, ezért könnyedén át le tudott menni róla. Hannahnak mondtam, hogy kövesse, én meg keresetem Roxfortiakat. Pont a kapunál állt George meg az ikertestvére.

-Amikor Krum elmondta, hogy mi van Arayával, azonnal rohantam Viktorral a keresésére, mert az a bolgár lány elszorta. Fred ment segítségért a kastélyba, és akik még buliztak kijöttek segíteni.

-Értem... - hümmögött Dumbledore. - Észrevettél valami furát Arayán mielőtt elengedted? - érdeklődött.

-Igen. Mintha nem teljesen lett volna ura önmagának...

Képszakadás.

#Író#

Nagy volt ma a mozgás a Roxfort Boszorkány- és Varázsló Képző szakiskolában. Vagyis inkább most.

Araya Poller a Roxforti erdőben koricált akár egy holdkoros.

Napokkal később sem tért ki a gyengélkedőről, s ami mégfurcsább csak néhány ember mehetett be hozzá. Köztük a híres Harry Potter és két barátja. A Bolgár kviddicsapat és náhány diák a Drumstrung iskolából.

A gyengélkedőn senki sem lehetett, éppen ezért McGalagony professzor egy másik szárnyon megnyitott egy újabb gyengélkedőt, ahol ő vagy Piton professzor gyógyítja a rosszul lévőket. Ugyanis a roxfortiak rosszúlétett színlelve probáltak bejutni a gyengélkedőre.

A hatalmas titoktartás közepetette, elkezdődött a tanítás, és Arayát még mindig nem látta senki.

-Én ezt már nem bírom tovább, Dumbledore! - hallatszott McGalagony hangja Araya ágya mellől.

-Kérem tartson ki, professzor asszony!  Biztos vagyok benne, hogy Araya hamarosam felépül.

-Remélem igaza van Dumbledore. Kezd igazán beborulni a hangulat... - motyogta még az orra alatt a tanárnő, megsimogatta Araya falfehér arcát és elhagyta a kórtermet. Dumbledore fáradtan süpedt le egy oda készített karossszélbe és várt. Várta a csodát.

Pár nap múlva Harry egymaga indult meg a kórterem felé. A hangulata rosszabb volt mint eddig bármikor. Furcsa érzése volt. Még nem ismerte ezt az érzést, de nem olyan régen rájött, higy ez a tétlenség., hogy nem tud semmit sem tenni azért, hogy Araya felépüljön. Fájdalom van a szívében.

Ahogy benyitott a kórterembe Dumbledoreval találja magát szembe. A professzor mosolyog.

-Harry! - örvendezett a professzor.  - Szólj Karkarov professzornak. Araya felébredt!

Harry arcán széles mosoly terült el. Azonnal szalad és hírdeti az örömhírt.

#Araya#

Világos volt. Nagyon világos. A szememnek nem esett jól a hirtelen jött világosság.

A hasam belecsikordult. Óvatosan felültem az ágyból és körbepislogtam a teremben.

Még mindig nagy volt a fény de mostmár kezdte szokni a szemem a világosságot.

-Isten hozott újra köztünk Araya! - mosolygott rám az ágyamnál álló Dumbledore.

-Mi történt? - értetlenkedtem. Fejemben probáltam  összeszedni néhány észkézlább mondatot. Vagy esetleg valami emléket.

-Elájultál. - felete Dumbledore.

-Nem. Rémálmom volt. - morogtam. Fejem belefájdult a hirtelen jött mondtatba.

-Mit álmodtál? - fűrkészte arcomat Dumbledore.

-Voldemort... - nyögtem ki.