Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

21.fejezet

Hermione és Hancy segítettek a felöltözésben. Még gyenge voltam, hiszen szilárd tápanyagott nem igazán tudtak etetni velem. Mágiával és bájitalokkal tartottak életbe. Amikor először kiléptem a gyengélkedő ajtaján, azonnal szembetaláltam magam Viktorral és Georgeval. Két oldalról támadtak le és szorítottak magukhoz.

- Fiúk! - hallatszott Karkarov hangja mögülük. - Viktor, kérlek kísérd Arayat az étkezőbe, téged pedig meg ne lássalak többet, a bajnokaim közelébe! - parancsolt Georgera.

A fiú feje éget a dühtől, de nem szólt semmit. Hátrébb lépet, ezzel is utat engedve nekünk. A többi roxforti barátom már a közelembe sem jutott. Szorosan közrefogtak a Drumstrungosok. Nem tudtam hova kapkodni a fejem. Túl sok volt ez így nekem egyszerre.

A roxfortiak nagyon megbámúlták seregletünket.

- Viktor? - kérdeztem a fiút, de az rám se bagózott. - Viktor? Mi ez az egész?

De még mindig nem válaszolt. Erőt vettem magamon, és kitéptem magam a kezeikből.

- Azonnal mondjátok meg, hogy mi van, különben az égre esküszöm, hogy rátokborítom az iskolát?! - mennydörögtem. Mindenki legalább két lépéssel hátrébb ugrott tőlem. A pálcámat a kezembe szorongattam.

- A roxfortiak megmérgeztek téged, Araya! - súgta oda nekem Viktor. - Karkarov azt állítja, hogy bénító bájitalt itattak veled, hogy ne tudj felkelni.

- Mit beszélsz? - értetlenkedtem. - Te meg vagy húzatva, Viktor Krum?! Ha én bízom bennük akkor Karkarovnak egy szava sem lehet. Nem tartozik felelőséggel értem. Ugyanúgy ahogy ti sem. Ha én azt mondom, hogy átíratkozom ebbe az iskolába, akkor ti azt elfogadjátok mint az én akaratom. Emelett nem akarom ezt megtenni. - nyugtattam meg őket. De utána folytattam a jó ki fejmosó szövegemet. - Mit jelentsen például az, hogy nem hagynak barátkozni?! Hmm?! Ehez talán valaki tud szólgálni valami magyarázattal?! Elvégre ez az egész versenyesdi csak azért jött kétre, hogy mi itt mind megismerjük egymást. Ha nem tudjátok elfogadni a döntéseim és nem hagytok élni, akkor inkább ne legyetek barátaim. Nekem nem kellenek olyan barátok, akik csak magukhoz akarnak láncolni, és nem hagynak élni. Dönsd el, hát te is Viktor, barátom vagy, vagy ellenségem?

A fiú kövédermedve nézett rám majd szikrázó szemeit az enyémbe fúrta.

- Ha neked fontosabbak ezek a pipogya emberek, mint az évek óta tartó barátságunk, akkor inkább vagyok ellenséged, mint barátod! - órdította a képembe.

- Te akartad Krum... - suttogtam magam elé elkeseredetten, és meglengetve a pálcámat, kivarázsoltam magam a Drumstrungosok gyűrüjéből és kezeinkről leszakítottam a barátságunk karkötőit amit még amikor én elsős voltam csináltunk egymásnak.

Ennyi varázslat, már azt hiszem túl sok volt nekem. Tekintetem elhomályosult, és a hideg kőpadlóra zuhantam.

Ha nem lennék a földhöz szorítva biztos nem hajtanék fejet a világ leghatalmasabb sötét varázslója előtt, még ha az életem is múlna rajta.

Voldemort előttem fel alá sétált. Vörös fürtjeim alatt, nehezen láttam merre megy. Inkább a fülemre hagyatkoztam.

- Szóval azt mondod, hogy ez Dumbledore ajánlata... - sziszegte. - Mégis, hogy képzeli a vén bolond, hogy bedőlök egy ekkora cselnek?!

- Ő úgy gondolta, hogy el fogod fogadni. Ezek szerint Dumbledore tévedett. Talán most először. - szóltam. Hangom élesen csengett a szobában. A gránitfalak visszaverték hangomat. - Mint minden más, földi halandó, Dumbledore is tévedhet...