-Biztos benne, hogy nincs szüksége segítségre?! - kiáltott utánam Ludo Bumfolt.
-A legbiztosabb! - forgattam meg a szememet, és bementem a Nagy Terembe. A gyomrom idegesen szorult össze, és alig bírtam meginni tőle egy pohár töklevet.
-Mi rád fogadtunk, Araya! - mondta az egyik mardekáros srác.
-És persze Viktor Krumra! - tette hozzá egyik lány is.
-Örülök... - morogtam oda válaszképp. A frászom van ettől a versenytől. Semmi kedvem nincs kicsináltatni magam egy sárkánnyal.
-Egyél sokat! - unszolt Hancy. - Nehogy elájulj nekem a pályán!
-Egy kviddicsmeccs miatt sem bukok ki! - ráztam meg a fejem, amivel magamat is probáltam megyőzni. Hiszen ez is pont olyan mint egy kviddicsmeccs. Probálom kikerülni a gurkót, amot most a sárkány heyetesít. Viktor vajon mi a szart fog csinálni? Egyáltalán hol van?
-Hannah! Nem tudod hol van Vikor?
Hancy felállt a székről körbe pislogott, majd csalódottan süpedt vissza.
-Nem látom...- nyavajgott.
-Én se, azért kérdeztem.
-Mr.Krum már a bajnokok sátrában van, Ms.Poller. - hallottam egy rideg hangot magam mögül. - Itt az ideje, hogy ön is odafáradjon.
-Értettem. - álltam fel a székről. S bár minden bizonnyal fal fehér voltam, probáltam kifelé a higgadt és nyugodt arcomat mutatni. Hancy és Teo szorosan megszorongatott, és máris mehettem a többiekhez a sátorba. Ahova Piton fog engem elkísérni.
-Karkarov professzor Viktort kísérte? - pillantottam fel a fekete hajúra.
-Igen. - mondta. - Minden bajnok öt perc időeltolodással léphet be a sátorba.
-Nem igazán értem, hogy ez a szabály mire is jó...?
-Nos, az eredeti választ, jómagam sem tudom. - kezdte Piton. Egyte halkabra vette a hangját tehát nagyon kellet figyeljek a szavaira a diákzsibongás miatt. - Viszont azt kijelenthetem, hogy a zsűri egy része nem akarja, hogy szors barátságot kössenek egymással.
-Nem értem őket! - ráztam meg a fejem ökólbe szorított kézzel. - Hisz olyan könnyen ki tudjuk játszani a rendszert ha barátkozni akarunk. - Felhorkantottam. - De ha ezzel a hülyeséggel megnyugtatják a pici leküket, akkor csak nyugodtan tegyék, mert én...
-...úgyis azt csinálok amit akarok! - fejezte be a mondatomat Piton, és elmosolyodott. - Mintha hallottam volna már, ezt a mondatot... - gondolkozott el Piton.
-Hupszi... - suttogtam. - Lehet, hogy egy picit elragadtattam magam.
Piton mégszélesebb mosolyra húzta ajkait, majd mielőtt bementem volna a sátorba magyarázni kezdett.
-Figyeljen rám, Ms.Poller. - szólt. - Tudom, hogy tudja, mi a feladata de egy dolgot had mondjak magának. Csodálatos fiatal boszorkány, hiába származik más országból és jár más iskolába. Mindig nézzen a sárkyán szemébe. Onnan majd megtudja, hogy mit kell tennie.
-Úgy tudtam, hogy nem szabad tanári segítséget kérni... - húztam össze a szemöldökömet vigyorogva.
-Nem kérte. - húzta meg a válát Piton. - Viszont én adtam. Ha így nézzük, akkor semmilyen szabályt nem szegtünk meg.
-Mr.Bumfolt és a többi bajnok már bent van. - jelentette ki hirtelen. - Sok sikert, Ms.Poller!
-Köszönöm...! - biccentettem. - Szükség lesz rá...- morogtam még az orrom alatt amit Piton nem hallhatott meg. Mély levegőt vettem, és beléptem a sátorba.
KAMU SEDANG MEMBACA
Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)
FantasiHíres voltam, s most mégnagyobbá váltam egy jel miatt. Inkább mondhatnám tetoválásnak mint jelnek. Gyönyörű főnixmadár. Élő, táncot jár a karomon valahányszor csak rápillantok. S mégis, ez a gyönyörű táncoló madárka megváltoztatta az életemet. A ne...