Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

27.fejezet

Ahogyan kinyitottam a szemem megcsapta őt az erős fény ezért gyorsan vissza is csuktam, majd a szemem elé takarva a kezem felültem. Egy csarnokban voltam. Egy hatalmas csarnokban. A mennyezet és a falak, sőt még alattam a föld is fehér márványból voltak. Csak most vettem észre, hogy nincs rajtam ruha. A fene enné meg!

Ám ahogyan a ruhára gondoltam máris kaptam egy szépen összehajtogatott tiszta, és levendula illatú fekete talárt. Ahogyan a ruhájért nyúltam, egy vörös göndör tincs omlott a karomra. Csodálkozva fogtam meg. Gyorsan magamra kaptam a göncöt és egy tükör keresésére indultam. De csak padokat találtam. Egy macska nyávogása törte meg lépéseim zaját. Megfordultam és szembetaláltam magam Katniss macskájával. Éjféllel. A macska odajött hozzám a lábamhoz dörgölőzött. Majd megfordult és megindult egy eddig észre nem vett ajtó felé. Fehér volt szinte bele olvad a környezetbe. A fekete macska vakított, a fehér talajon. Gyönyörű volt. Eddig szinte észre sem vettem a macska szépségét és kecses mozdulatait. Éjfél megiramodott, az ajtó felé. Két mancsát rátámasztotta majd visszanézett rám. Mivel mást úgyse tehettem volna, utána mentem, és kinyitottam az ajtót.

Egy kis fehér szoba fogadott, benne az álmaimban már olyan jól ismert Főnix volt.

- Már vártalak, Katniss! - mondta, ahogyan szemlélőre vett. Ugyanazt a ruhát viselte amit én is. Rámosolygott.

- Ki vagy?

Több száz kérdés volt a fejemben mégis csak ezt az egyet bírtam kinyögni. Ügyis vagy, Araya, az nem is zavar, hogy miért szólít Katnissnek? Talán azt is meg tudja mondani, miért lett vörös a hajam.

- Furcsa, hogy ezt megkérdezed tőlem... - merengett el. - Okosabbnak hittelek. De jöjj, foglalj helyett. Nagyon sok megbeszélni valónk van.

Egy darabig csak álltam és méregettem. De jobb ötletem nem lévén úgy döntötte, elfogadom az ajánlatát.

- Tessék, leültem. Mostmár elmondod, hogy ki vagy, és miért mutattál nekem dolgokat?

Éjfél felugrott rám és befészkelte magát az ölembe.

- Azért mutattam neked dolgokat, hogy megtudd a múltat, és hogy én is visszatérhessek. - válaszolta, figyelmen kívűl hagyva első kérdésemet. - Muszáj megtudnod mindent ami hozzád tartozik és elvettek tőled.

- Hogyhogy hozzám tartozik? - értetlenkedtem. - És egyáltalán mit vettek el tőlem?

- Hát még mindig nem érted?! - csattant fel a lány, amin meglepődtem, nem néztem volna ki belőle ekkora indulatott. Biztos a bezártság teszi. - Én te vagyok!

A szemem a kétszeresére tágult. Ha van olyan válasz amire számítottam, akkor ez biztos nem az volt.

- Te nem Araya Poller vagy, hanem Katniss Lily Potter! Én te, te én vagyok! Én vagyok a Főnix, akit kiűztek belőled, én vagyok a tudás amit eloptak tőled, s én vagyok az emlék melyet eldugtak előled!

Sokáig meredtem rá. Fel kellet fogjam, hogy az egész életem hazugságban telt, hogy senki és semmi nem volt igazán az enyém. Hogy azok akiket eddig ismertem nem a barátaim. Soha nem is voltak. Soha nem is ismertek engem igazán.

- De hát én meghaltam... - hebegtem.

- Csak Araya Poller halt meg, Katniss Potter él. És vissza kell térnie, hogy megvívja a csatáját.

- Vissza kell mennem? - néztem fel rá fájdalmas arccal. - Annyi fájdalmat megéltem már az élők világában, nem akarok visszamenni. Félek, hogyha viszamegyek, akkor már nem az leszek aki voltam.

- Valóban nem leszel ugyanaz. - térdelt le elém és megfogta a kezemet. - De én segíteni fogok. Itt leszek a karodom. Erőt és tudást adok neked. De leki támaszt sajnos nem nyújthatok. Azt magadnak kell megtalálnod.