Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

23.fejezet

- Nagyúr... - hebegte Féregfak.

- Mit akarsz Féregfark?! - csattant fel a Nagyúrnak szólított, bársony karosszékben ülő ember. Ember? Hogy ember-e azt nem hinni. De egyébként sem tudod teljsen megálapítani, ugyanis nem látod. Háttal ül neked.

Féregfark pedig melette térdel.

- Nem megmondtam neked, hogy ne zavarj?! - folytatta a szidalmazást a jéghideg hang.

- De Nagyúr... Én sajnálom... De azt mondtad, hogy szóljak, ha üzenetet küld szolgád...

- Üzenet? Mit üzennek nekem? - falatnyi kiváncsiság, de mégnagyobb hatalom vágy csengett e szavakban.

- Azt, hogy a lánynak sikerült. A második próba. Mégvalamit megtudott róla...

- Mondjad hát, Féregfark! - sürgette őt a Nagyúr.

- Nagyon jó kapcsolatott ápol, Perselus Pitonnal...

#Araya#

- Ismersz te engem nagyon is jól, Tom. - mosolyodtam el ravaszkásan. - Egy szobát kérek éjszakára, vacsorával és reggelivel. Víz helyett mézsört hoz.

- Parancsára hölgyem! - hajlongott előttem a már amúgy is görnyedhátú öregember, és kimászott a pult mögül.

- Erre parancsoljon! - intett, hogy menjek utána. Követtem.

- Araya! Araya! Ébresztő! - valaki rázogatta a válamat, és megzavarta az az érdekes látomásomat.

- Mi vaaan? - fordultam oldalra.

- Elkésünk! - mondta Hancy. - Tíz perc múlva kezdődik az óránk Mordorral, jó lenne, ha összeszednéd magad! A reggeliről is lemaradtál!

- A fenébe!

Hamarjában kiugrottam az ágyból, magamra rángattam a talárom, sebtében megmosakodtam és fésülködtem, és már futottam is Hancy oldalán fel a fedérzetre.

A legénység jól megbámúlt minket, nem igazán jellemző ránk a késés. Befutottunk a tölgyfa ajtón, és rohantunk is tovább az SVK-terem felé. Szerencsénkre pont Mordonnal futottunk össze a folyosón. Épp bemenni készült. De ahogyan meglátott minket beengedett maga előtt.

- Több ilyen ne legyen! - morogta oda nekünk.

- Értettük, tanár úr! - lihegtem, Hannah helyett is beszélve. Levágtam magam a padba Viktor mellé aki halkan kuncogott. A táskámból elő akartam venni egy pergament, de Mordor leintett.

- Felesleges elővennetek bármit is. Ez az óra, gyakorlati lesz.

A drumstrungosok felkapták a fejüket és egymásra vigyorogtak. Imádjuk a gyakorlati órákat. Az a mindenünk. Visszasűjesztettem a jegyzet füzem, és szemeimet a tanárra függesztettem.

- Mindenki álljon fel! - parancsolt ránk. Izgatottan tettük amit kér és a tanár mögé álltunk intésére. A padokat és a cuccainkat a fal mellé helyezte egy pálca legyintéssel. Ezzek szabadá téve a helyet középen.

- Múlt órán beszéltünk a védő varázslatokról. Ugye?! - recsegte Morodor.

- Igen. - mondtuk egyszerre.

- Nos. Mint tudják... Ezek az átkok kifejezetten csak a hatod- és hetedéves nebulóknak számítanak. Én, sőt maga Dumbledore is, fontosnak tartja, hogy meg tudják védeni magukat. - mondta.

- Ja, ezt már mind hallottuk... - morogtam az orrom alatt csendesen, a körülöttem állók felkuncogtak.

- Úgy hallom, hogy Poller kisasszony segíteni szeretne a következő gyakorlat bemutatásban. - fordult hirtelen felém Mordon.