Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

24.fejezet

- Valóban? - kérdezte a jéghideg hang.

- Igen, Nagyúr. A lány nagyon tehetséges... - bólogatott Féregfark, csodálkozom, hogy nem kapott agyrázkodást a sok bólogatástól. - Nem tudta őt legyőzni... Ugyanakkor figyelmetlen...

- Tökéletes halálfaló válik majd belőle! - örvendezett a Nagyúr. - Mondd meg neki, hogy figyelje Perselus Pitont. Nem tudom, hogy bízhatok e majd benne...

- Parancsodra, Nagyúr!

***

Hetek óta gyakorolok a Trimágus Tusa utórsó szakaszára, mert egy labirintusban kell megtalálnom a Kupát. Teo velem gyakorol ma, míg Hancy Viktorral. Felváltav gyakorolnak velünk. Szünetekben a könyvtár könyveit bújtuk, míg délutánonként tantermekben, vagy a hajó edzőtermében gyakoroltunk.

- Esküszöm, hogy százszors agyrázkodást kapok, ha még egyszer megprobálod ezt az átkot. - kelt fel sokadjára a földről Teo.

- Sajnálom.

- Ne sajnáld! Én ajánlottam fel a segítségem. - rázta meg a fejét Teo, és felült egy pad tetejére. - Szerintem ez az átok mostamár tökéletesen megy. Most probáld meg a hátráltató ártást.

- Azt nem rajtad fogom gyakorlolni. - ráztam meg a fejem.

- Hát akkor mégis kin? - kérdezte gúnyosan mosolyogva. - Egyik Drmstrungos haverunk se válalja.

- Ki mondta, hogy Drumstrungos az illető? - kérdeztem vissza egy ravasz vigyorral ajkaimom.

- Csak nem roxforti? - vonta fel a szemöldökét.

- Méghozzá tanár!

***

Hagrid csodálkozva pislogott rám.

- Te a szúrcsókokon akarsz gyakorlni? - kérdezett vissza Hagrid, kezében lévő baltát tudatlanul is felém fordítva.

- Igen. - biccentettem eltökélten. - Megesküszöm rá, hogy a szúrcsókoknak semmi bántódása nem esik. Csak pár métert fognak repülni, ennyi az egész.

Hagrid aggódva rágcsálta az alsó ajkát.

- Nos... Rendben! Egyébként is meg kell egy kicsit sétáltatni őket... - legyintett Hagrid. Majd hanyagul intett a karám felé. - Ott vannak hátúl... De, Araya... Én nem segítettem semmit!

- Persze Hagrid! - vigyorogtam az óriásra.

***

- Én kibuktam! - döltem fejest Teo ágyára.

- Megennéd, hogy fektápászkodsz, és engedsz lefeküdni? - rázogatta a válamat Teo.

- Neeeem akajooom.... - nyavajogtam fejjel a paplanba.

- Hát pedig te innen lejössz!

Teo megragadta a kezemet, és egy az egyben lehúzott az ágyról.

A fejem nagyott koppant a hajó deszkájában.

- Eskü Teo, hogy ezért még egyszer megöllek! - morogtam oldalra, de olyan fáradt voltam, olyannyira kimerűltem, hogy odalent a földön mély álomba zuhantam.

Reggel puhán ébredtem. Ahogyan felemeltem a fejem a párnámról halk beszélgetést hallottam, s amikor meghallottam a nevemet, a fejem inkább visszasüppesztettem a párnára.

- ...nem hiszem, hogy el kellene mondanunk neki. Elvégre most ő a roxforti fiúval van. Arra is lehet számítani, hogy örökre itt marad. - vélelkedett Teo.