Az elveszett iker, két tűz között ~ BEFEJEZETT ~ (Harry Potter Féleség)

1.fejezet

-Katniss!!! Azonnal gyere le a padlásrol!Gyerünk! -hallotam a padlásfeljáró felöl,egy roppant ingerült hangot.

Imádok idefent lenni,ahogy kinézek a mindig vidáman nyűzsgő Londoni utcára,elönt a vágy,hogy én is odakint legyek.De szinte ki sem tehetem a lábam a házból! Csak amikor ,,kirándulásra" megyünk.Ami minden évben ugyanaz a hely.Egy hét Walesben,a Southernodown tengerparton.Amúgy vagány hely,de már unom.Igazán elmehetnénk egy másik helyre is.Legalább egyszer.

Keletlenül lemásztam a létrán. Miss.White a létra mellet állt csípőre tett kézzel és egyaltalán nem mosolygott. Sőt,amióta Calrisse néni meghalt,egyáltalán nem mosolyog,vagy ha mosolygott akkor ritkán. Calrisse néni volt az árvaház tulajdonosa. Öreg volt már,és nagyon szeretett minket. Most az árvaház vezetése Miss.Whitera hárult. Ő utál minket. Csak azért volt eddig is itt,mert szerette Calrisse nénit. A nagynénje volt,ha jól tudom. De velem mindig is rosszul bánt. Mintha tiszta szívből gyűlölne.

-Ne ábrándozz annyit!Gyere, vár az ebéd! -intett a lépcső felé,de mielőt elindulhattam volna megragadta a csuklomat.-Katniss,sajnálom,hogy mindig olyan...-kereste a szavakat- Gonosz voltam veled. Tudod...igazábol irigy voltam rád,mert Calrisse annyira figyelt rád. Mindig óvot,és segített ha valami ba...

-Anne! -szinte beleborzongtam ahogy kimondtam a keresztnevét-Nyugi! Semmi baj! Sejtettem,hogy ez a baj!

-Calrisse azt mondta,nagyon vigyázzak rád mert...-de elharapta a mondatot és elrohant melletem.

-Mert mi Anne?!- kiabáltam utána,de nem kaptam választ.

Évek óta hazugságban élek. Csak a nevem az ami igazi. Vagyis állitólag. A nevem Katniss Lily Potter. Különös név,állitólag. S állítolag,én is különös vagyok. Na jó,lehet,hogy nem állítólag. Van egy tetoválás a bal alakromon,egy tűzes madár van rajta.Ha én növök ő is nő velem együtt.Ja és van még egy furcsa tulajdonságom,amit csak Calrisse néni tudott,emléket tudok megmutatni,ha megérintem valakinek az arcát. De ezt titokban tudom tartani,szerencsére.

Rengetegszer történtek velem furcsa dolgok. Igazán furcsák. Egyszer,amikor ugyancsak Walesben voltunk a tengerparton az egyik lány véletlenül belelökött a vízbe. Épp egy sziklán voktunk.Bele is estem a vízbe,de szárazan jöttem ki belőle. Mindenki értetlenül állt a dolgok előtt,talán csak Calrisse néni nem. Ő mintha nem csodálkozott volna. Emlékszem,csak megrázta a fejét és mosolygott,azt hiszem négy vagy öt éves lehettem. Volt még egy sztori,hat éves voltam. Az egyik nevelőnő-aki egy igencsak hárpia nő volt,mert hál' a jó égnek elment tőlünk- ki akart zárni a kedvenc helyemről,a padlásról. Lelakatolta a feljáró ajataját, de amikot este a szobákat nézete,természetesen lámpaoltás után,s engem valamien véletlen folytán nem talált a szobámba. A padláson az ágyamon ébredtem,előszőr azt hittem,hogy az egypár gyerek akar tréfát űzni belőlem. Csak az volt a baj,hogy ágyastól,nem valószínű,hogy fel tudnának vinni a padlásra,Miss.Hárpia őrjöngött,el sem tudta kébzelni,hogy én hoztam fekm az ágyat,mivek én töbnyire szófogadó vagyok,és létrán igencsak nehéz ügy lett volna megoldani a problémát. Calrisse néni ismét csak mosolygott amikor meglátta. Persze mindenki más csodálkozott,most is mint első alkalommal,de Calrisse eltusolta a dolgot.

És most itt vagyok az ebédlőben a barátaim között. Helen és Roly a legjobb barátaim. Minden furcsaságom ellenére szeretnek.

-És most!-csapta össze a tenyerét az egyik nevelőnő.- Köszöntsük fell Katnisst! Akinek ma van a 9-dik szüketésnapja!

Hatalmas taps hallatszott az ebédlőben és Anne behozta a tortámat. Nem nagy de nem is túl kicsi,és nem is túl díszített torta,csak olyan egyszerű,és hétköznapi. Pont ezért tökéletes.Csoki íze volt. A piskótája és a krémje is csokis.