Hiányzol. |✔

augusztus 8.

erős karok szorosan fonódtak körbe testemen. ujjai rákulcsolódtak takarómra, én azt pedig le akartam magamról lökni, mert idegesített és az egyetlen dolog, amire szükségem volt, ami egyedül melegített, az grayson volt. óvatosan kinyitottam görcsösen begörbült ujjait, hogy legalább megfordulhassak. lábamra tekertem takarónkat és átvetettem a fiú derekán. lovagló ülésbe vágtam magam, és, hogy felébresszem, apró csókokat hintettem körbe arcán. szemei be voltak táskásodva, extrém fáradtak voltunk mindannyian az elmúlt napokban. a költözés és a vele járó pakolás és takarítás teljesen leszívta az agyunkat, olykor hajnali háromkor jutottunk ágyba, és délután keltünk fel különböző időkben. grayson alattam lassan elkezdett mocorogni, szemét dörzsölve fordult hátára és nyitotta ki szemeit. rámosolyogtam és elterülve rajta nyakába bújtam.

- mindig ilyen bújós voltál? - morogta a reggeli hangján, közben karjait megint körém vetette és megpuszilta fejem búbját.

- ha eddig nem tűnt volna fel.

- nem volt időm kitapasztalni... - súgta, én pedig rögtön rávágtam szájára kezemet.

- fogd be! - fenyegetően mély hangon mondtam, ő pedig kitágult, de szeme sarkában összefutó nevetőráncokkal bámult rám. - inkább csináljunk valami reggelit. ethan és samira hajnalig pakoltak lent a garázsban, megérdemlik az ágyba reggelit.

- és mi nem? - simított el egy hajtincset arcomból.

- dehogynem! csak kedveskedő kedvemben vagyok. - rántottam meg vállamat szégyenlős mosollyal az arcomon.

- akkor kedveskedj nekem is és csókolj meg! - többször sem kellett kérnie, rögtön hozzányomtam ajkaimat övéhez. könyöke segítségével elrugaszkodott fekvőhelyzetéből és számba nyögve felegyenesedett velem. átkaroltam nyakát, ő pedig fehér trikómat gyűrögetve simogatta hátamat és derekamat.

- elfeküdted a hajad. - ujjai között forgatta egyik tincsemet, homlokával támasztva enyémet.

- az nincs elfeküdve. mindig ilyen reggelente ameddig ki nem fésülöm.

- szeretem a babahajaidat. - mondtam két csók között.

- te mit nem szeretsz? - kuncogtam végighúzva ujjamat állkapcsán.

- ami veled kapcsolatos, azt nem tudom nem szeretni.

- fúj, de nyálas! - fintorogva hajoltam el tőle, próbálva kikelni öléből, de csak nem engedte.

- szereted, ha nyálas vagyok. - nyújtotta nyakát szám felé, de elhajoltam.

- utálom, mert zavarba hozol miatta.

- élvezed.

- te élvezed, hogy nem tudok már hova pirulni miattad! - vágtam mellkasára játékosan.

- hm, meglehet. - értett egyet - de valld be, hogy szereted, amikor bókolok neked!

megforgattam szemeimet. elmosolyodott.

- nyertem. - puszilta meg arcomat önelégülten.

- hagyj engem is nyerni. - néztem bele szemeibe komolyan. grayson halványan elmosolyodott és meghúzta azt a tincsemet, ami kelés után mindig kiáll.

- már réges régen nyertél.

mondanám, hogy grayson otthonos a konyhában, de ha én is ott vagyok, inkább csak ül és perverz tekintettel vizslat és zavarba ejtő megjegyzéseket tesz hátsó felemre, ameddig elegem nem lett belőle. indulatosan fordultam meg és a kezemben lévő fakanalat fejéhez vágtam.

- áúúú! - kiáltott fel fejét dörzsölve míg én elfutottam a földszinti fürdőbe és elbújtam a kádba, a zuhanyfüggöny mögé. hallottam, ahogy közeledik és megállíthatatlanul a nevemet ismételgeti, meg azt, hogy ezt nagyon meg fogom bánni, ha megtalál. de ahogy elhaladt a fürdő ajtaja előtt, megnyugodva fújtam ki a levegőt, majd szálltam ki a kádból. halkan lopóztam közelebb és helyeztem ujjaimat a kilincsre. kilestem a folyosóra, de nem láttam ott senkit, így kiléptem és kifutottam a nappaliba, amikor is orbitálisat sikítottam.

- olyan kis hülye vagy, ha azt hiszed, feladtam. - suttogta fülembe és meg nem állva sétált velem a konyháig ahol ledobott a pultra.

- óhó héhéhé! - állítottam meg mellkasánál fogva. - ne itt.

- nem is terveztem semmi olyat. - kaján mosolyra húzódott szája.

- hát akkor?

- csak élvezd. - szám elnyílt, mikor édes és dús ajkai hirtelen mellkasomra tapadtak. halk sóhaj hagyta el számat, de grayson be is fogta azt rögtön azután. ajka érintése a bőrömön felért az angyalok simogatásával. ráharaptam ujjára, ahogy lentebb haladt. nagy tenyerét combomra tette, míg a másik lábamat szabadon hagyta, ezért azt rákulcsoltam derekára. grayson belenézett szemeimbe, és ahogy látta, hogy mennyire élvezem szája táncát bőrömön, sunyin elmosolyodott. felegyenesedett - megbabonázott csókjaival a nyakamon.

- nem hittem volna, hogy sikerülni fognak a lépéseim. - morogta elképedve azután, hogy tarkómra vezette kezét.

- milyen lépések? - kérdeztem hangosan lélegezve. gray elvigyorodott. mocskos kis vigyor telepedett arcára.

- az első az volt, hogy miattam nevess. a második, hogy miattam nyögj.

- GRAYSON! - sikítottam és leugrottam a pultról. ő megint kinevetett, élvezve határtalan zavaromat. a lehető legmesszebbre futottam tőle, hiába jött utánam és akart magához húzni.

- te mindig is ekkora mocskos elmével voltál megáldva? - tátottam még mindig számat csípő orcákkal.

- nem ástál a dolgok mélyére. mint ahogy én tettem. - tekintete elidőzött lent lábaimnál, amitől még távolabb húzódtam tőle. arcomat tenyerembe temettem - nem mertem ránézni, ki tudja mivel rukkol elő és mennyire kell még elbújnom.

- ne legyél már nyuszi, egész idő alatt te akartad a legjobban!

- de mégsem teszek megjegyzéseket a... - szemeim akaratlanul is rátévedtek gray alsójára, és hiába ráztam hevesen fejemet azután is, hogy kezemnél fogva magához rántott, igaza volt. mindenben igaza volt. ahogy belenéztem barna szemeibe, rájöttem, hogy én ezt a fiút akkor is szerettem, mikor még fogalmunk sem volt róla, mi az a szerelem. azt rágni vagy inni kell? boldog mosoly rajzolódott ki újonnan arcomra, levakarhatatlan volt. megérintettem ujjbegyeimmel éles arcélét és szorosabbra fontam karomat nyaka köré. grayson megint csak nevetett rajtam, lágyan megrázta fejét, de ugyancsak hátamra helyezte kezét és arcát nyakamba fúrta.

- hihetetlen vagy.

- miattad vagyok hihetetlen.

- fúj, de nyálas! - utánzott elvékonyított hangon.

- hé! nem is ilyen a hangom. - hajoltam el nyakától és lebiggyesztettem számat.

- soha. - csók - ne. - megint - biggyeszd. - még egy - le. - apró, kínzó csók - a szádat. - hosszú, kielégítő csók.

talán a kapcsoltunk is ilyen volt. lassú és kínzó, míg érzéseink el nem kezdtek virágozni. és most, hogy teljesen megfeledkeztünk a világról és csak csókoljuk egymást szüntelenül, hosszú pillanatnak tűnt és kielégítőnek. de mégsem annyira kielégítő, hogy ne legyen belőle elegem. grayson dolanból sosem volt elegem, és sosem lesz. és talán igaza is volt, már réges rég nyertem, mikor fogalmam sem volt róla, hogy mit is jelentsen igazán a hiányzol - és a szeretlek - érzés.

                                                                 😇😇😇

the end