Hiányzol. |✔

július 5.

naplóbejegyzés; 25.

nem hívlak kedvesnek, mert cseppet sem vagy kedves. te csak a múltam nyomorúságát tartalmazod, a boldog pillanataimat egy másik füzetben vezetem. abba hónapok óta nem írtam. viszont a te lapszámaid egyre csak sokszorozódtak,lassan már többet nyitom ki fedeledet, mint hogy fogadjam el mindazt, amit a sors szánt nekem.

tudnod se kéne, amit megosztok veled, de ha már elkezdtem, azt be is fejezem. de hogy még bántsalak, te majdhogynem felérsz a sátánig, de most így belegondolva, ez lehet, hogy számodra inkább egy előkelő dicséret volt.

én próbálkozom, oké? próbálkoztam nem rá gondolni. próbálkoztam valami újat tenni, de nem az ő, hanem az én érdekemben. ezért is lehetnék magamra büszke, de mint mondtam, ide írok. anyáék nem tudták (tudják) feldolgozni azt, ahogy engem látnak. nem mondják, de látom rajtuk, hogy szánalmasnak tartanak. és hogy erről ki tehet? bizonyisten nem én.

most hordhatnám le itt mindennek graysont, amiért ezt tette velem, de nem fogok engedni a kísértésnek, még ha te arra is vágysz. szenvedj csak, annyira, amennyire én. érezzem, halljam, ahogy a szíved szilánkosra törik és mozsárban őrlik a lelkedet is. hallani akarom a csikorgását. szadista álmok, egy élettelen könyvben.

oh, hogy meglepjelek, ethan és samira összejöttek. mondhatni #couplegoals-nak, de annyira nem vagyunk most egy véleményen, hogy inkább meg sem szólalok, hiába vágysz arra. tudod, én tudtam, hogy ők egyszer össze fognak jönni. tudtam, hogy ők borzasztóan jól fognak egymás mellett mutatni, tudtam mindig is, hogy szeretik egymást. mind az egészben mégis az fáj, hogy a legszégyenteljesebb és legszánalmasabb időben észleltek rá, hogy össze kéne jönni. mérges vagyok rájuk, de nem csak emiatt, hanem a szerelmük miatt is. tombolni fogok, úgy készülj, élvezd.

dühös vagyok a szerelmükre, mert ők megérdemlik. megérdemlik a boldogságot együtt. ők ott vannak egymásnak, barátként is, hisz hosszú évekig legjobb barátok voltak, ahogy mi is. nem értem, mi olyat tettem, ami miatt én ezt kiérdemeltem? elismerem, hogy tehettem volna a kémia jegyemért, hogy jobban küzdhettem volna magamért, és graysonért. ha megtettem volna, nem is írnék neked, a legnagyobb bánatodra, és az én legnagyobb örömömre szolgálva.

jelen pillanatban egyiküket sem akarom látni. nem akarom látni samirat, ahogy boldogan, elpirulva, SZERELMESEN beszél nekem ethanről, minden kis nyálas titkukat a nyakamba sózva. én nem akarok róluk tudni. ameddig sértett vagyok, addig nem.

az előbb egy kicsit hazudtam, ugyanis június tizenharmadika óta nem beszéltem velük, nem láttam őket. persze, minden olyan barát keresi a másikat, akinek szüksége van rá, de őszintén, nekem egyikükre sem volt szükségem. nem akartam látni ethant, ahogy könyörög továbbra is nekem, nem akartam látni samirat, ahogy a legnagyobb sajnálattal néz rám, és nem akartam látni lisat, ahogy bocsánatkérően keresi a tekintetemet. az egyetlen ember, akivel képes voltam szóba állni, az cameron volt. cameronnal mentem el a tegnapi banzájra, ami a tengerparton volt. próbáltam jól érezni magam, elterelni arról a figyelmem, amit a boldog tinik viselnek magukon, és csak arra koncentrálni, amit magam előtt láttam.

az óceánra. nem izgatott, hogy a buliból kitántorgó részeg fickók és picsák (komolyan csak azokat láttam) mellettem hánytak vagy a homokba, vagy a fűbe, vagy jobb esetben egy kukába. nem izgatott a dübörgő zene, amitől hiába voltam jóval távolabb, még így is tökéletesen kivehető volt a szöveg. csakis az óceánra koncentráltam, a gyöngéd hullámokra, ami kilökte a vizet a partra.

- anya üdvözöl. - mondta akkor nekem cameron, ahogy letelepedett egy pohár itallal a kezében. megrántottam a vállam.

- hiányzol neki.

- nem tudok vele mit kezdeni.

- ethan és samira nélküled egyedül érzik magukat.

felröhögtem.

- ők érzik magukat egyedül? nem látták azt a lányt, aki akkor utoljára ki és belépett a házatokba? egy kész roncs volt.

- és most mi? - kérdezte őszintén.

- valami, amit még én sem tudok hova tenni.

mindemellett, ami tényleg a hasznomra is vált, jelentkeztem egy olasz kurzusra. újabb döfés a szívedbe. de hé, csak azért is! már úgyis kijárt neked. kurva jól megy, baszott jól haladok, imádom, és mi több... szeptemberben talán le is tudom tenni a nyelvvizsgát.

remélem tettem a lelkedre. mert ha az enyémet ennyi szarsággal megbélyegezted, a fagyi akkor is visszanyal. és őszintén remélem, hogy soha többet nem fogunk találkozni.

-florence.