Ne játssz velem! /Got7-JinYoung/

1.

Újból csak a kanapén ültem és nem csináltam semmit. Kapcsolgattam a tévé adói között, miközben éjszakába nyúlóan vártam a barátomat, JinYoung-ot, hogy hazaérjen. Már nem az első eset, hogy kimarad. Én szorgosan megcsináltam a vacsorát, hogy le tudjunk ülni kettesben enni és legalább azt a pár percet végigbeszélgessük, amíg eszünk. De nem, ismételten meghiúsult a tervem, hiszen ki tudja, hogy hol a fenében van már megint. Dolgozik? Folyton folyvást csak dolgozik. A csapattagokkal ment el kikapcsolódni? Nem hiszen, nem igazán engedik nekik a csatangolást akárhová. Akkor meg hol a francban lehet? Egy másik nővel? Jól van, legyen, leszarom, de akkor legyen szíves és tájékoztasson róla, hogy ne főzzek és mossak rá feleslegesen, hogy összepakolhassam a holmijaimat és itt hagyhassam a közös lakásunkat. Legalább tudnám, hányadán állunk, de csak kételyek között tart. Már azt sem tudom, mikor beszélgettünk utoljára, nem azt, hogy mikor ért hozzám utoljára. Ha hazaesik, folyamatosan csak fáradt, és egyenesen az ágyába rongyol. Hát tudja mit? Én is rohadt fáradt vagyok! Ugyanúgy edzek, mint ő, ugyanúgy napi tíz vagy tizenkét órát abban a rohadt táncteremben töltök, hogy fejlesszem magam és hogy a got7 koncertjein tökéletes előadást tudjak nyújtani, mint háttértáncos. Igen, én is nagyon elfáradok, de hazajövök és kitakarítok meg főzök. Mosolyogva várom haza és mit kapok cserébe? Semmit, pont azt. Én is mondhatnám, hogy rohadtul elfáradtam az egész napos táncolásban meg erősítésben, én is csak hazajöhetnék és nem takarítanék, nem főznék, nem sütnék. De akkor megenne a kosz és JinYoung is ehetné a porcicákat, amik már portigrisekké növekednek majd, ugyanis kaja sem lesz. Én nem kérek sokat, nem kérem, hogy jópofán dumcsizzunk órákat, hogy minden nap teljesítsen az ágyban vagy hogy gond nélkül élje végig a mindennapjait, hiszen tudom, milyen stresszes az idol élet. Tudom, mert három éve vagyok a barátnője és három éve látom őt, hogy mennyire kimerült a sok felvétel, a dalírás, a lemezkiadás, a fanokkal való események meg a rengeteg koncertezés miatt. És az is fárasztó, hogy folyamatosan mosolyognia kell a rajongói, az IGot7-ök kedvéért. Tudom, hiszen látom és átérzem, én hallgattam meg minden problémáját és jó barátnőként mindig ott voltam neki, hogy segíteni tudjak. Éppen ezért nem szeretnék többet, csak pár mondatot váltani a barátommal, olyan nagy bűn ez?

Legördült az első könnycsepp az arcomon. Sietve letöröltem és a plafon felé fordulva pislogtam párat, hogy visszatartsam a következő sós cseppeket a kibuggyanástól. Annyiszor megfordult a fejemben, hogy összepakolok és egyszerűen, szó nélkül elmegyek. De sosem tudtam megtenni. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy itt hagyjam és ezt megtegyem vele. Mert igen, lehet, hogy hülye vagyok és ennél jobb kapcsolatom is lehetne, egy olyan férfival, aki figyel rám és legalább köszön, ha hazaér. De én mégis itt maradok és robotolok tovább, ugyanúgy főzök, mosok és takarítok, még akkor is, ha a fáradtságtól összeesek és a fakanalat sem bírom megtartani. Még ilyenkor is mellette maradok, mert tudom, hogy valahol legbelül még ő is szeret, de én ezt szeretném a felszínre hozni. Szeretném látni azt a JinYoung-ot, akibe beleszerettem három éve, azt a figyelmes férfit, aki mindent elkövetett azért, hogy nekem jó legyen, aki figyelt az érzéseimre, akivel tudtam beszélgetni és fantasztikus csókcsatákat vívni esténként az ágyban.. Vajon ő még akarja ezt a kapcsolatot? Akarja, hogy itt legyek, vagy azért ilyen hideg velem már hónapok óta, hogy észrevegyem magam és eltűnjek a fenébe? 

Sóhajtottam egyet és megdörzsöltem a szemeimet, amik már égtek a fáradtságtól. Kikapcsoltam a tévét és örültem, hogy korábban már lezuhanyoztam. A hálószobába mentem és bezuhantam az ágyba, hogy végre elaludjak. Megint aludhatok négy órát, mielőtt holnap újabb tizenkét órás edzést nyomnék végig. Aludhattam volna tíz órát is, de nem, én nekem főzni kellett és újabb hiú reményeket táplálni az iránt, hogy a saját barátommal együtt tölthetek három percet a nap során. Megingattam a fejem és magamra húztam a takarót, hogy álomba merüljek, aznap is egyedül, amíg ki tudta, hogy a barátom merre császkált és mikor jön haza.