Ne játssz velem! /Got7-JinYoung/

8.

Mosolyogva keltem fel reggel, hiszen végre megtörtént, ami már hónapok óta nem volt közöttünk. Sikerült JinYoung-ot rávenni arra, hogy lefeküdjön velem, a saját barátnőjével talán három vagy négy hónap után, már nem is emlékszem rá. Ez elég siralmas. Viszont a tegnap este valami fantasztikus volt, végre úgy éreztem magam, mintha semmi sem történt volna közöttünk, mintha minden úgy lett volna, ahogy pár hónappal ezelőtt hagytuk. Választ kaptam és megkönnyebbültem. Boldog voltam, hogy nem kell őt elhagynom, mert a szívem szakadt volna meg, nagyon nem akartam, hogy ez bekövetkezzen. Imádkoztam érte, hogy legyen benne annyi vágy, hogy a tegnap este sikerüljön. 

Mosolyogva a másik oldalamra fordultam, hogy meglessem a még alvó barátomat. Lassan szuszogott, ahogy az igazak álmát aludta még javában. Telt ajkai enyhén elnyíltak, ahogy mindig is, amikor aludt és kedvem lett volna azonnal rátapadni és addig csókolni, amíg fel nem kell, aztán addig, amíg indulni nem kell a reptérre. Végignéztem az izmos hátán, ami kilógott a paplan alól. Hason aludt, így szeretett, az esetek nagy részében reggelente így találtam rá. Felemeltem a kezem és lassan hozzáértem a bőréhez, éppen, hogy az ujjbegyeimet végighúzva a gerince vonalán. Éreztem a meleget, amit ontott magából, a bőre puhaságát és selymességét, ami egy kisbabáéval vetekedett és néha nagyon nehezemre esett elhinni, hogy egy egy felnőtt férfié. JinYoung egy mély levegőt vett, ahogy az érintésem kicsit megzavarta az alvását, de nem nyitotta ki a szemeit. Megnyalta a kiszáradt száját, a fejét egy kicsit arrébb tette, hogy kényelmesebben feküdjön, de aztán nem mozdult. Mosolyogtam, nagyon aranyos volt. Úgy éreztem magam, mintha minden keserűségem, bánatom és rossz érzésem a tegnapi nappal eltávozott volna belőlem és visszakapta a helyét a boldogság, a megkönnyebbülés és a szerelem, amit ez iránt a férfi iránt tápláltam. 

Újabb apró köröket rajzoltam a hátára, mert már ez is felért egy totális gyönyörrel, hogy csak hozzáérhettem. Olyan érzés volt, mintha évek óta rajongtam volna érte és csak egyetlen pillanatra esélyt kaptam volna rá, hogy megérintsem. A szívem ugyanolyan hevesen vert, beharaptam az alsó ajkamat, mert szinte sikítani lett volna kedvem vagy felpattanni az ágyból és topogva körbe-körbe futni a szobában vagy a levegőbe bokszolni, hogy levezessem az adrenalint, ami szétáradt bennem. Tökéletesen megértettem a got7 rajongóit is, akik sírva közelítették meg őket vagy sikítva beszéltek hozzájuk, hiszen ugyanezt éreztem én is. Az, hogy három éve magaménak tudhattam és megkaptam őt teljesen, mit sem enyhített ezen az érzésen, ezért lett volna a legnagyobb szívfájdalmam, ha úgy döntök, hogy elmegyek.

JinYoung az oldalára fordult felém, megmutatva nekem ezzel a kidolgozott mellizmait és a kockás hasát is. Megbabonázva vezettem le a felsőtestére az ujjaimat az oldaláról és transzba esve követtem az ujjbegyemmel a vonalakat végig a hasán, amik elválasztották a kockákat, a V vonalát is körberajzoltam, ami eltűnt az alsónadrágja mögött. Sírni tudtam volna gyönyörömben a látványtól és az érzéstől, amit a kezemben tudhattam. Én még meztelen voltam a tegnap esti összeröffenés után és éreztem, hogy már ennyitől felhevült a testem, hogy csak érezhettem szabadon úgy, hogy nem lökött el magától. 

*JinYoung POV*

Semmi másra nem vágytam, csak nyugodtan aludni, de nem hagy békén. Folyamatosan felkelt a simogatásaival meg az érintéseivel, de ezúttal nem löktem el, hagytam őt, hadd csináljon azt, amit akar. Nem akartam az első napunkat a koncertsorozattal úgy kezdeni, hogy mind a ketten bal lábbal indulunk neki és megint csak a veszekedés kezdődne. A tegnap este fantasztikus volt és úgy éreztem, hogy a stressz szintem az egekből a béka feneke alá süllyedt. Ezért szerettem én mindig Ro-val lenni, mert csak meg kellett ölelnem vagy meg kellett csókolnom ahhoz, hogy az egész napi feszültségem alább hagyjon. Nem is tudom, hogyan felejthettem el hagyhattam lógva mind a kettőnket ennyi ideig.

Érintései egyre lágyabbak lettek, ahogy először csak az ujjai végével cirógatott, majd az egész tenyerével végigsimított az oldalamon és a hasamon is. Jól esett, tetszett ez az ébresztő. Lehet, hogy nem kellene azonnal háklisan ellöknöm magamtól és minden reggelünk így indult volna? Elmosolyodtam és lassan felnyitottam a szemeimet, de csak résnyire, hogy rá tudjak nézni a barátnőmre. Rosalie tekintete teljesen a felsőtestemre koncentrálódott, ahogy követte a szemével a saját kezét, ahogy végigsimítja az utat a hasam közepén, aztán körberajzolja az összes hasizmomat. Olyan aranyos volt, mint egy kislány, aki új játékszerre lelt. Nyelnem kellett, ahogy az arcáról levittem a tekintetemet és meglepetten, de felettébb boldogan konstatáltam, hogy nem öltözött fel a tegnap este után. Kerek mellei kissé oldalra dőltek, ahogy a lány is felém fordulva, az oldalán feküdt, hogy kényelmesebben tudjon foglalkozni a felsőtestemmel. Bőre makulátlan volt és feszes a sok edzés és szigorú diéta miatt, amit minden táncosnak követnie kellett. Mindig is csodáltam, mennyire kitartó volt, legyen szó akár erről, akár a fellépésekről, de főleg rólam. Sírni támadt volna kedvem, ahogy a fejembe fészkelte magát a tudat, hogy mennyire elcsesztem az elmúlt hónapokat.

Felemeltem a kezem és Rosalie felkarjára simítottam, amivel engem simogatott. A lány felkapta a fejét és először kissé ijedten nézett rám, majd amikor halványan és elég fáradtan rámosolyogtam, ő is megkönnyebbülten mosolyodott el. Felsimított a mellkassomra, majd a nyakamba és közelebb csúszott hozzám. Egész testével hozzám simult, ahogy arcával beleburkolózott a nyakam és a párna találkozásába, melleit a mellkasomnak nyomta és lábaival menedéket keresett az enyémek között, hogy a lehető legkevesebb helyet hagyhassa kettőnk között. Mosolyogtam és elkezdtem simogatni a hátát, majd egy puszit nyomtam a feje tetejére. Visszahunytam a szemem és elgondolkodtam, mikor is volt utoljára, hogy hozzám bújt volna. Ujjaival a hajamba túrt a tarkómnál, mire egy hangosabb sóhajt engedtem ki a tüdőmből. Ro belepuszilt a nyakamba és azután csak feküdt. Élveztem, hogy végre talán minden normális közöttünk és sikerült visszatalálni egymáshoz. Hiányzott, kimondhatatlanul hiányzott, de ezt sajnos nem vettem észre egészen tegnapig, amikor bepótoltuk az elmúlt időszak minden nemi életét. Figyelmeztetnem kell magam, hogy figyeljek rá és ne hagyjam még egyszer úgy elfajulni a dolgokat, ahogy mostanra sikerült. Nem biztos, hogy a következő ilyennél még egyszer túléli a kapcsolatunk, vagyis Rosalie túléli mellettem.