Ne játssz velem! /Got7-JinYoung/

3.

Leültem a földre egy flakon vízzel és apró kortyokkal öblítettem le a kimerültségemet. Lihegtem és fáradtan ernyedtek el a végtagjaim, amint a fenekem a padlóra érkezett. Hátrahajtottam a fejem és nekidöntöttem a falnak a hátam mögött. Lehunytam a szemem és élveztem a pár perc szünetet a négy óra tánc után, amit kaptunk. A got7 új albumot adott ki és ehhez új koreográfiák dukálnak. Az új album új arculattal jár, felnőttesebb szövegekkel és más hangzással, ami most pörgősebb lett, vagyis a mozdulatok is erőteljesebbek és gyorsabban, amiből az következik, hogy rohadtul elfáradok bennük. 

- Minden oké? - Huppant le mellém Eun, az egyik csapattársam és a legjobb barátnőm egyben.

Ő is belekortyolt a vizébe, közben a pólója szélével letörölte a homlokáról az izzadságcseppeket. Én ránéztem és csak halványan elmosolyodtam.

- Mit jelent az oké - Sóhajtottam.

- JinYoung-gal van megint baj? - Kérdezte halkan.

Eun tudott minden apró részletet a kettőnk kapcsolatáról a férfival, hiszen egyrészt az elejétől fogva szemmel követhette, akkor is, amikor még a nagy közönség előtt titok volt. Akkor is meghallgatta a kételyeimet, a félelmeimet vele kapcsolatban és mindig jókat beszélgettünk, amivel vagy jó tanácsokat adott vagy csak szimplán kibeszéltem magamból az aggodalmaimat és jobban éreztem magam tőle.

- Megint? - Mosolyodtam el keservesen. - Még mindig.

- Mi történt? - Biccentett és közelebb csúszott hozzám, hogy a lehető leghalkabban tudjuk megvitatni a dolgokat.

Bár mindenki tisztában volt vele, hogy együtt vagyok az egyik got7 taggal, azért annyira senkit nem érdekelt, hogy vájkáljon benne és nem is szerettem volna, ha bárki a magánéletemen csámcsogna. Éppen ezért senki nem tudott a kettőnk közötti gondokról és félreértésekről, a veszekedésekről és az érdektelenségről. Mindenki csak a három éve együtt járó, boldog párt látta bennünk, amit a külvilágnak mutattunk. Jóformán JinYoung csak ilyenkor fogta meg a kezemet és mosolygott vagy beszélgetett velem. Viszont már hónapok óta nem kellett nyilvánosan együtt mutatkoznunk, vagyis hónapok óta még csak a kezemet sem fogta meg és rám sem mosolygott, alig váltottunk pár szót és az sem volt a legédesebb beszélgetés és nem ért hozzám és nem csókolt meg.

Megrántottam a vállam és visszadöntöttem a fejem a falnak, de még mindig Eun-t néztem.

- Konkrétan lecseszett reggel, hogy miért nem hagyom aludni, amikor csak egy puszit akartam neki adni - Újságoltam.

- Hű - Grimaszolt a lány és egy újabb kortyot ivott a fél literes palackból.

- Hű bizony - Sóhajtottam.

- Nem gondolkodtatok azon, hogy... tudod - Suttogta halkan a mondatot. - Szétmentek?

Lehunytam a szemem és nyeltem egyet, ahogy azonnal elfogott a sírógörcs. 

- De, nagyon sokszor gondoltam rá az elmúlt időben - Vallottam be halkan.

- És? - Próbálta tovább fejtegetni a témát Eun, mégsem akart túl tolakodó lenni.

Megvontam a vállam és előre hajoltam. Felhúztam a térdeimet és arra támaszkodtam. Elmosolyodtam és néztem, ahogy a vizes palack az ujjaim között himbálózik a lábam másik oldalán.

- Túlságosan szeretem - Suttogtam, még mindig a vízre nézve.

A lány csak bólintott egyet és inkább csendben iszogatta tovább a vizét, amiért nagyon hálás voltam. Úgy éreztem, hogy ha még egy mondatot ki kell ejtenem a számon, azonnal elsírom magam. Ezért szerettem többek között vele beszélgetni, mert nem csak jó hallgatóság volt és remek tanácsokat osztogatott, de mindig tudta, mikor kell befogni és mikor érzem úgy, hogy többet nem akarok arról a témáról beszélni és azt is tudta, hogy mikor kell faggatni, mert beszélnék én róla, csak gőzöm sincs, hogyan mondjam el. Fogalmam sem volt, hogy hogyan találja el mindig a tökéletes egyensúlyt a beszélgetéseinkben, mindenesetre nagyon jól csinálta és én is igencsak hálás voltam neki.

*JinYoung POV*

- Mi van veled? - Huppant le mellém a kanapéra JB a táncteremben.

Megvontam a vállam és kortyoltam egyet a vizemből.

- Fáradt vagyok - Közöltem vele.

Ő volt a legjobb barátom, habár az összes sráccal nagyon jól megtaláltam a közös hangot, JaeBum volt az, akit a legrégebb óta ismertem és akivel a legszorosabb kapcsolatot ápoltam. Mindent tudott a Rosalie-val való közös kapcsolatomról, az elejétől a végéig, kis hiányosságokkal bár, ugyanis a nagyobb összerezdüléseken és vitákon kívül nem mondtam el neki mindent. Végül is nem kell neki mindenről tudnia, az én életem.

- Mit csináltál alvás helyett? - Nevetett fel. - Ro-val jókat szórakoztál?

Legyintettem, és mindent megtettem, hogy ne vágjak elsötétült, gyilkos arcot a barátomra.

- Nem szexeltünk - Közöltem. 

- Mióta? - Sóhajtott egyet lemondóan, hiszen mindig ezzel a mondattal hárítok, akárhányszor ezzel a mondattal kérdez.

Ismételten megvontam a vállam. Tényleg, mióta is? Már nem is emlékszem rá, lehet, hogy ezért is vagyok ilyen fáradt. De mikor is lenne rá időm, energiám meg főleg. 

- Szeretkeznetek kéne - Közölte velem halkabban, hogy a teremben randalírozó és játszó srácok ne hallják.

Felé fordultam és felvontam a szemöldököm és egy apró, féloldalas mosoly jelent meg a számon, amivel igyekeztem azt üzenni, hogy 'ezt nem gondoltad komolyan, ugye?'

- Sem időm, sem energiám, sem kedvem nincsen hozzá, ráadásul amikor hazamegyek, akkor ő már rég alszik, mert hű de rohadtul kifárad itt - Közöltem egy kevés gúnnyal a hangomban.

- Ő is elfárad, tudod jól - Sóhajtott JB, a barátnőm pártját fogva.

- Ő táncol pár órát - Mondtam. - Én itt vagyok kora reggeltől hajnalig és folyamatosan engem hibáztat, hogy miért vagyok fáradt és semmihez nincs kedvem.

Beszámolóm alatt jeges arccal bámultam a barátomra, aki pislogott párat, majd vett egy mély levegőt. Hátradőlt a kanapén és sóhajtva kifújta azt.

- Nem tudom, haver, szerintem ezt meg kellene beszélnetek - Tanácsolta.

- Már azt sem tudom, mikor beszéltünk utoljára - Motyogtam kedvtelenül és beleittam a vizembe.

JB csak rosszallóan megrázta a fejét és vállba veregetett. Mindig tudta, hogy mit mondjon és sosem állt csak az egyikőnk vagy csak a másikunk pártjára. Mindig innen is és onnan is meglátta a jó és a rossz dolgokat is igyekezett mind a kettőnknek, külső szemmel elmondani a véleményét.