JinYoung úgy tűnt, hogy egy törődő, rendes barát lesz Rosalie számára. Mesebeli megismerkedés és három évnyi töretlen szerelem, ezt adta a férfi Ro számára. Viszont a lány úgy látja, hogy nincs rendben a férfival. A kapcsolatuk kihűlt, régen nem érz...
Elhatároztam magam és maradok a saját kút fejemből előpattant, kicsit drasztikus, de hatásos ötletnél. Ma éjszaka egy utolsó próbát teszek JinYoung-nál, de ha ezúttal is elutasít, akkor vége. Ugyanúgy elmegyek vele koncertezni, ugyanúgy jó pofizhatunk egymással, de már nem leszünk együtt. Én nem bírom már ezt. Alapból sok feszültséggel jár a munkám, hiszen jó, hogy nem én vagyok a középpontban a többi táncossal, de ha egy háttértáncos szúrja el, az nagyon ciki. Erre rátett egy lapáttal a kapcsolatunk, amikor kiderült a nyilvánosság felé. Már akkor azt hittem, hogy összeroppanok a teher alatt, ami a vállamat nyomta a sok utálkozó miatt, a fenyegető levelek miatt és a sok álarc viseléstől, amit akkor is magamra kellett öltenem és önfeledten vigyorogni meg bájologni, amikor éppen sírni akartam. De ez, hogy még cipeljem ezt a rohadt nagy felelősséget és terhet, amit a barátom tesz rám, ezt már nem bírom el. Összeestem út közben és már nem bírok felállni. Ez az utolsó esély, hogy valahogy segítsen nekem tovább bandukolni ezen a rögös úton, de ha megint cserben hagy, kénytelenek leszünk ketté válni és külön folytatni az életünket. Nagyon nehéz döntés, hiszen teljes szívemből szeretem őt, de nem érzem úgy, hogy ez viszonzásra talált nála is. Ha pedig igen, akkor ma éjszaka mutassa meg, hogy nem csak a bejárónőjének vagyok jó, aki feltakarít és megfőz rá minden egyes nap, hanem ténylegesen a barátnőjének szeretne.
Előkészítettem mindent, elterveztem fejben az egész forgatókönyvet. Remélem, hogy bejön és sikerülni fog, hiszen már a fejemben forgó képektől nem bírok magammal és úgy érzem, hogy lángokban állok folyamatosan és égek, még akkor is, amikor egy kellemes, hideg zuhanyt vettem. A hideg cseppek is, mintha másodpercek alatt forróvá váltak volna a bőrömön, egyszerűen nem bírtam magammal. Bárcsak gyorsabban telne az idő, hogy végre bebizonyosodjon a fejemben összeállt dolog és választ kaphassak a kérdéseimre. Játszik velem vagy tényleg akar?
Amint kiléptem a zuhany alól, megtörölköztem és megfésülködtem. A korábban kiválasztott, legszebb fehérnemű szettemet hoztam be magammal és vettem fel, amiről tudtam, hogy JinYoung szereti, hiszen ő választotta nekem. Magamra húztam és sóhajtottam egyet.
- Jól nézek ki - Bizonygattam magamnak.
A sok éves, kemény táncedzések tónusossá varázsolták az összes izmomat a combjaimon és a hasamon is, amik így bár erősen, mégis nőiesen maradtak meg rajtam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Átsétáltam a hálószobába, hogy elvégezzem az utolsó simításokat, amíg a híradó véget nem ér, amit éppen a barátom bámult a tévében. Az után általában egyenesen a fürdőszobába megy és onnan jön ide, tehát volt még nagyjából húsz percem mindenre. Nem terveztem sokat, csak bevetettem az ágyat és utolsó simításokként megigazítottam a fehérnemű pántjait, a bugyim szélét, hogy tökéletesen álljon a csípőmön és a hajamat is átszántottam az ujjaimmal, hogy biztos legyek benne, hogy csomómentes. Anno JinYoung imádott a hajammal játszani, remélem, hogy ezt vissza tudom ma hozni, ahogy egy keveset a nemi életünkből is.
*JinYoung POV*
Felvettem az alsónadrágomat és belenéztem a tükörbe. Egész kipihentnek éreztem magam, de valahogy mégsem volt erőm arra sem, hogy a két lábamon megtartsam magam. Az elmúlt három nap folyamatos veszekedéssel és sírással telt Ro részéről és már néha én is elengedtem egy-két könnycseppet, ahogy magamat ostoroztam mindenért, természetesen jogosan. Ma van az utolsó esténk itt, mert holnap már délelőtt a reptéren kell lennünk, hogy megkezdjük a túránkat a koncertekhez. Nagyon remélem, hogy minden simán fog menni és nem csak a fellépéseken, hanem a barátnőmmel is. Nem szeretném, hogy bármelyikünk is azért rontson vagy legyen szétszórt a koncerten, mert nem bírunk egymással.
Vettem egy mély levegőt és besétáltam a hálószobába. A kilincsen megfagyott a kezem, ahogy szétnéztem a közös alvóhelyünkön. Félhomályban úszott minden, csupán egy-egy aprócska mécses világított az éjjeliszekrényeken az ágy két oldalán. Rosalie az ágyon ült, abban a bugyiban és melltartóban, amit még tőlem kapott egyszer. Nyelnem kellett a csodás látványra, ahogy felállt és elindult felém. Az alakja meseszép volt, amire tökéletesen illet a csipkés alsóruha, amit magára kapott. Vadító volt a látvány és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy valódi, amit a szemeim látnak. Elengedtem az ajtót és egy hangosabb csapódással belöktem, hogy el se kelljen mozdulnom a helyemről. Lefagytam, ahogy az angyal egyre közelebb és közelebb ért hozzám. Kezeit felemelte és a csupasz mellkasomra tette, mire máris egy hangosabb sóhaj hagyta el a számat. Ennyire hiányzott volna és én észre sem vettem? Hogy egyetlen érintésétől a levegőt kapkodom? Ő pedig folyamatosan próbálkozott, hogy felkorbácsoljon, de én mindig elutasítottam. De miért, amikor isteni volt vele minden?
Pislogtam párat, ahogy visszatértem az életbe az álomvilágomból, amit ő jelentett számomra. Kezeimet a vékony derekára tettem és alaposan végigmértem minden egyes kis részletét, mintha már évek óta nem láttam volna őt. Mélyeket lélegeztem és nyeltem, ahogy a puha bőre szinte csiklandozta a tenyeremet, amint végigsimítottam az oldalán és a hátán. Ro nem mozdult, csak élvezte az érintéseimet, amit a sejtésem szerint igencsak hiányolt, ha ilyen dolgot tervezett nekünk estére. Hálás voltam érte, hiszen már rám is rám fért a karbantartás. Ahogy végighúztam az ujjaimat a gerince mentén, azonnal rátapintottam a melltartója kapcsára, amit nem haboztam kipattintani. Rosalie mély levegőt vett és egy megkönnyebbült sóhajként hagyta el a száját a hatalmas levegővétel. Elmosolyodtam, de volt benne keserűség is, amiért azt kell tapasztalnom, hogy a barátnőm fél, hogy elutasítom megint és szinte csodaként éli meg, hogy belementem a játékba. Lehúztam róla a melltartót és lehajoltam hozzá. Ro megnyalta az ajkait és mosolyogva közelített felém, hogy egy csókban forrjunk össze. Szinte olyan érzés volt, mint az első csók, ami szomorú volt. Nem kellett volna ilyen idegesnek lennünk, mert már három éve együtt voltunk, mégis úgy viszonyultunk egymáshoz, mint az idegenek. Szégyenlősen közeledtünk a másik felé, visszahúzódóan érintettük meg egymást és a csók az olyan volt, mintha még nem is történt volna meg.
Pár perc elteltével visszarázódtunk az eredeti kerékvágásba, ahogy annak az elejétől kezdve lennie kellett volna és a csók mélyebb és vadabb lett, és mind a ketten elindítottuk a kezeinket a másik testén egy felfedezőútra. Hihetetlen volt őt érinteni és érezni, és csak most realizálódott bennem, hogy mit is mulasztottam volna, ha hagyom, hogy elmenjen. Soha nem engedem el őt magam mellől, ő nekem lett csinálva. A szánk, az egész testünk, minden úgy illeszkedett egymáshoz, akár a kirakós két darabja, amik csak egymás mellett tökéletesek. Végre ki akartam rakni ezt a kirakós játékot és egészében, teljesen magaménak tudni.
