Ne játssz velem! /Got7-JinYoung/

11.

A koncert első napja sikeresen lement. Reggeltől már a színpadon voltunk, hogy biztosan időre készen legyünk a főpróbával. Minden új helyszínen be kellett járni a színpadot és milliószor elpróbálni a dalokat, hogy a hely kitöltése és az egymáshoz való távolságok tökéletesek legyenek. A koncert este hét órakor kezdődött és mi ötkor kaptunk szünetet, hogy lezuhanyozzunk és elkezdjünk felöltözni meg hajat és sminket csinálni magunknak. A srácoknak külön embereik voltak erre természetesen, de nekünk saját magunknak kellett gondoskodni erről.

- Minden rendben van veletek? - Kérdezte Eun, a barátnőm, amikor már visszafelé mentünk a szálloda felé a fárasztó nap után.

A got7 hét fia két autóban ülve furikázott visszafelé, míg minket, táncosokat egy kisbusszal vittek. Mindenki izzadt, fáradt és kimerült volt a hajtástól és attól a hatalmas adrenalinlökettől, amit akkor kap az ember, ha feláll a színpadra. Ott fent nem is érezzük fáradtnak magunkat, mert tökéleteset akarunk nyújtani, koncentrálunk a zenére, a mozdulatokra és egymásra, hogy minden simán menjen és nincs időnk azon gondolkozni, hogy fáradtak vagyunk. Helyette, amint vége mindennek és már általában az autókban ültünk, akkor telepedett rá mindenkire ez a nyomott, alvásra vágyakozó hangulat.

- Igen - Bólintottam mosolyogva Eun felé. - Azt hiszem, hogy sikerült visszatérni a régi helyzetbe.

- Hogy csináltad? - Nevetett fel halkan.

Megvontam a vállam és csak mosolyogni tudtam.

- Felvettem a kedvenc fehérneműjét és azóta megállíthatatlan - Nevettem fel halkan. - Ennyire látszik?

Eun azonnal, hevesen bólogatni kezdett, hogy igenis szembetűnő.

- Ragyogtok mind a ketten és nem lehet nem észrevenni azt a tüzet, amikor egymással táncoltok - Mesélte izgatottan.

Nevetve megráztam a fejem és hátradőltem az ülésben. Volt egy lassabb szám, ahol a hét fiúval heten táncoltunk lányok, párban és mit ad isten, én pont JinYoung-gal kerültem párba. Lassú, érzelmes dal volt, rengeteg döntéssel, forgással, érintéssel és érzelemmel, amit eddig a próbákon nem nagyon láthatott senki, ugyanis ott csak robotként csináltunk mindent, mert nem igazán volt felhőtlen a kapcsolatunk egymással. Most viszont élveztem minden egyes pillanatát a táncnak és az együtt töltött időnek.

- Örülök, hogy rendbe jöttünk - Sóhajtottam mosolyogva.

- Én is - Ütötte meg játékosan a combomat Eun. - Remélem, így is maradtok.

- Hát, azt én is - Bólintottam reménykedve.

-----

- Jössz zuhanyozni? - Kérdeztem mosolyogva JinYoung-tól.

Reménykedve álltam a zuhanyzó ajtajában, ahonnan még ráláttam a franciaágyon fetrengő és fáradtan pihegő barátomra. Sóhajtott egyet és megingatta a fejét.

- Most nem - Utasította vissza a felkérésemet.

Bólintottam egyet és bezárkóztam a fürdőszobába. Lehervadt a mosoly az arcomról és nyugtattam magam, hogy csak fáradt, hiszen tényleg keményen dolgozott a mai napért és nagyon ügyes volt a srácokkal. Büszke voltam rá és örültem neki, akárcsak egy anyuka. Viszont nagyon reméltem, hogy a fáradtsága nem hozza majd vissza azt az énjét, aki egy héttel ezelőttig volt velem, mert azt nagyon nem szeretném. 

*JinYoung POV*

Szinte leragadtak a szemeim a fáradtságtól, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy le tudnám futni a maratont egy az egyben. A koncertek és a rajongók annyi energiát adnak mindig, hogy leállíthatatlannak érzem magam, de egyszerre le is szívja minden életerőmet, ahogy minden erőmmel azon vagyok, hogy a legjobbat nyújtsam nekik. Ezért kezdődtek a problémák anno Rosalie-val is, hogy mindig leamortizáltam magam a fellépéseken és mindenemet ott hagytam a színpadon, amikor pedig hazaestem, már semmi erőm nem maradt. Ezt kezdetben még elég jól bírta, de aztán egyre többet várt el tőlem ő is és JYP is, ahogy egyre népszerűbben lettünk. Nekem kétfelé kellett szakadnom, hogy itt és ott egyaránt tökéletesen tudjak teljesíteni és a maximumot hozzam ki magamból, de nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjek, nem bírom ezt így tovább. Túl sok volt a feladat és az elvárás és egyszerűen elbuktam a saját elvárásaimat tekintve. És nem, hogy egyensúlyt tartottam volna, a munka mindent elvitt és Ro valahogy a szőnyeg alá került és nem foglalkoztam vele.

Sóhajtottam és felkeltem az ágyról, hogy mégis elmenjek zuhanyozni, mert nem akartam izzadtan elaludni, na meg ennyivel legalább megerőltetem magam, hogy együtt legyek a barátnőmmel. Gyorsan ledobtam magamról a ruháimat és már anyaszült meztelenül léptem be a fürdőszobába. Ro meglepetten nézett rám, de aztán halványan elmosolyodott, és folytatta tovább a habos testének a leöblítését. Semmi erőm nem maradt, csak beálltam a víz alá és lehajtottam a fejemet Ro vállára. Lehunytam a szemem és élveztem a meleg vízcseppek masszírozását a hátamon és a barátnőm érzését előttem. Szinte el tudtam volna aludni, annyira álmos voltam. Rosalie halkan felkuncogott és megölelt, majd egy apró puszit nyomott a hajamba.

- Lefürdesselek? - Kérdezte mosolyogva.

Én is belemosolyogtam a vállába és bólintottam egyet. Ro elengedett és sóhajtott egyet. Felegyenesedtem, de a szemeim továbbra is csukva voltak.

- Nagy gyerek - Nevetett Ro és máris a kezébe nyomott egy adagot a tusfürdőmből.

Hátravetettem a fejem, hogy megtámasszam a csempén, és élveztem, ahogy az apró kezei beledörzsölik a habos, illatos zselét a bőrömbe, hogy lemossák rólam a nap koszát. Mélyeket sóhajtottam és szívem szerint megint rendeztem volna egy szerelmes estét, ha nem lettem volna ennyire fáradt.