Fight For Love - [ Loki ]

Háborús szövetséges

"Kik vagytok, kik bebocsátást kérnek?" hallottam meg egy ismeretlen hangot. Anya szorosan a mellkasához ölelt és ringatott, hogy nyugodt maradjak és ne sírjak fel. 

Égszínkék selyembe voltam bugyolálva, melynek a széleit aranyszálakból hímzett minták díszítették. A kedvenc virágommal volt dekorálva a pólyám, a harangvirággal. Anya és Apa a legdíszesebb ruhájukat vették fel. Hogy miért? Akkor még nem tudtam.

"Melker vagyok, Vanaheim királya. Ő itt a feleségem, Thyra és a lányunk Nissa. Mindenekatyjához, Odinhoz jöttünk." ismertem fel az apám hangját. Miután az ismerős hangot meghallottam kinyitottam a szemem, hogy körül nézzek. Amikor Anya meglátta, hogy felébredtem lenézett rám és a mindig ragyogó mosolyával nyugtatott meg.

"Felébredtél, én harangvirágom? Semmi gond nincs nyugodtan aludj vissza." mivel látta, hogy megmakacsoltam magam és elűztem a szememből az álmot, újra beszélni kezdett hozzám. 

"Most egy nagyon kedves bácsihoz megyünk, aki majd segít legyőzni nekünk a gonosz ellenséget és meg fog védeni téged. Nekünk a te életben maradásod a legfontosabb." simogatta meg az arcocskámat. 

"Egy nap majd királynő leszel és uralkodnod kell a népünk felett. Erős és bölcs uralkodó válik majd belőled, de kell egy király is majd melléd, aki a népedet is ugyanúgy fogja szeretni, mint téged." még folytatta volna a magyarázatát, ha nem szakították volna félbe az ajtónyitódások. Egy hatalmas, aranyozott terembe érkeztünk, melynek mennyezetét oszlopok tartották a helyén. Mi ez a hely?

Az óriás tér elkápráztatott és tátott szájjal figyeltem minden oldalt amellett elhaladtunk. Annyira megörültem a rengeteg fénynek, hogy fogatlan mosolyt mutattam a szüleim felé. Ők mikor ezt észrevették, még nagyobbal fordultak felém. 

A terem végében,  egy nagy trónszéken egy félszemű bácsi ült, aki öregebbnek tűnt Anyáéknál. Neki ősz haja volt és egy hosszú, piros köpeny pihent a vállán, mellyet a páncélja tartott ott. A félszeme egy arany lemezzel volt lefedve, de a másik halványkéken csillogott. Anya meg Apa a teljes ellentéte volt a bácsinak. 

Anya sötétbarna hajához barna szem társult. A hajamat tőle örörköltem. Apának a aranybarna hajához élénk, vibráló kék szem párosult. Tőle kaptam a szemem színét.

Amikor a bácsi észrevett minket közelebb intette Apát és magyarázatott kért a hirtelen megjelenésünkkért.

"Üdv néked, Melker, a Király. Miben lehetek a szolgálatodra?" nagyon illedelmesen beszélt Apával, ami rögtön megtetszett benne.

"Inkább azt kérdezd, Odin, Mindenekatyja, hogy miben lehetünk egymás szolgálatára." jelentette ki sejtelmesen Apa. 

"Nolám, hát halljuk. Miben lehetünk egymás szolgálatára?" apám elmosolyodott ezen, majd belekezdett a magyarázatába.

"Tudom, hogy neked is nehéz idők jöttek el. Elveszítetted sok emberedet, alattvalódat és még a szemedet is." ennek említésére az Odin nevű bácsi megérintette a fedett szemét, de unszolta Apát története folytatására. 

"Úgy hiszem van megoldás. Neked emberek és harcosok kellenek, nekem pedig egy trónörörkös. Itt van a lányom, Nissa, a Tündér." a nevem említésésre Odin felém nézett, én pedig úgy fészkelődtem anyám karjában, hogy szembekerüljek a bácsival. Miután szemügyre vett visszafordult apámhoz, ő pedig folytatta. 

"Ő lesz Vanaheim örököse és, ha felnő uralkodni fog a világa felett. Azonban, mint mindenki törvénye előírja egy nő nem léphet egyedül trónra, ezért szövetséget ajánlok."

"Szövetséget?"

"Igen. Felajánlom a katonáimat és a most képzésben lévő újoncokat, hogy a te vezetésed alatt harcoljanak. Az erejükkel és a számukkal biztosan győzedelmeskedsz. Továbbá azt mondom egyesítsük a birodalmainkat is. És erre a legegyszerűbb mód a házasság. Odaadom lányomat, Nissát a fiadnak, hogyha elég idősek lesznek kössék meg e szent köteléket, mit mi most eldöntünk. Ha az uralkodó korba érnek Nissa lesz Vanaheim királynője és Thor megfelelő király és társ lenne a számára és a népe számára." az ősz bácsi mélyen a gondolataiba süllyedt a hallottak után. Fel kellett dolgoznia, hogy ez milyen következményekkel járna.

"És ha a seregeddel győzök, én iránytom Vanaheimet, amíg nem lesz elég érett a lányod?"

"Ha így kívánod." hajolt meg Mindenekatyja előtt az apám. Pár perc csönd követte az elhangzottakat, majd Odin megint intett. Ekkor már anyám felé. Anya fellépdelt a lépcsőn, mely a trónus előtt állt és lejjebb eresztett a karjaiban, hogy az ülő félszemű is jól lásson.

"Micsoda gyönyörű teremtés." cirógatta az arcomat, ami egy kicsit csikizett. Elnevettem magam, mely átragadt rá is így elmosolyodott a morcos bácsi is. 

"Legyen hát. Ez a kislány megfelelő társa lesz Thornak és hatalmas királynője mind Vananheimnek, mind Asgardnak." miután ezeket kijelentette apám elé lépett, amíg Anya hátrált és kézfogásuk megpecsételte a sorsomat. 

"Hívjátok be Friggát!" kiáltotta már elengedve apám kezét. Amikor az oldalsó ajtó kitárult egy ragyogó, arany hajú néni jött be, aki még talán Anyánál is szebb volt. Aranysárga ruhát viselt és  a haja a fején volt összetekerve fonott konytyban. 

"Miben segíthetek, Odin?" kérdezte ragyogó mosollyal az idegen néni.

"Fogd ezt a gyermeket és vidd el a Bifrostre néző erkélyes hálóterembe. Hadd lássa csak, amikor győztesen érek haza a csatából!" vigyorogva nézett apámra, aki maga is elhúzott egy kisebb vigyort. 

"És..." fordult vissza a nénihez. "...viseld gondját úgy, mintha az anyja lennél. Ez a lány ugyanis Asgard királynője lesz egynapon!" kiabálásától rengett az egész terem. De ezt én már nem vettem tudomásul, hiszen elvarázsolt a szemében rejtőző tömérdek kedvesség. Nagy, fogatlan mosolyt villantottam felé, amit ő még nagyobbal viszonzott.

A hátra maradtak már indultak volna felénk, amikor Odin megszólalt. 

"Nyugalom. Még lesz alkalmatok látni a gyermeket. Mielőtt elindulunk a harcba azt szeretném, hogy nézzetek be hozzá és köszönjetek el, ha netán ez lenne az utolsó találkozásotok." 

"Köszönjük, Mindenekatyja." csak ennyit mondtak a szüleim mielőtt elindultak felkészülni az elkövetkezendő eseményekre. Én is csak ennyit hallottam, hiszen már a folyosón sétáltam a nénivel, aki a karjában cipelt, s magához ölelt, mintha a saját lánya volnék.