Fight For Love - [ Loki ]

Eredménytelen tanóra

Asgard egyre közelebb került a szívemhez.

Imádom a kertjeit, a virágait, a folyóit, minden elképzelhető részét a világnak.

Szeretek a madárcsicsergés mellett olvasni lenn a kertben azon a padon, amely körül a lila harangvirágok nyílnak, melyeket még én ültettem oda Friggával.

A varázserőmet egy külön pályán gyakorlom, mely speciálisan a képességimre van kifejlesztve.

Az elmúlt időszakban mestere lettem a tűz- és föld mágiának, melyek használatával segédkezem a fegyverkészítésben és az építkezések nagy részében.

Elkészítettem már az első saját kardomat, melyet a törpék által ajándékozott fémből csináltam, melyet elmondásuk szerint a Földről gyűjtöttek be. A markolata a hazámból származó állatok bőrével van bevonva, hiszen a harcos szokásaink úgy tartják: hogyha egy királyi sarj a kardján hordja a hazája gyümölcseit a világa nem fog szenvedni az éhínségtől ameddig győzedelmeskedik a csatákban.
A pengélye keskeny, mely miatt könnyű is így a futásban sem akadályoz.

Nevet még nem kapott tőlem, de a megfelelő alkalommal a névadás is meg fog történni.

Sikerült elsajátítanom a levegő mágiát, melyet még mindig gyakorlok, de már tudom alkalmazni harc közben is.

A víz elemmel még mindig vannak nézeteltéréseink, de a legjobb tanár kezei alatt tanulok.

Loki.

Oh, hogy élvezem a kettesben töltött pillanatinkat!

Az óráinknak köszönhetően, melyekre Odin parancsára egyre több időt fordítok még többször találkozhatunk, mint eddig.

Hetente négyszer is összeülünk, hogy ne csak ez a három elem segítsen Asgard csatáiban, hanem a negyedik víz is.

Legalább is Odin azt hiszi ezért kell a tanításom.

Mostanában hanyagoljuk a csillagfigyelőt és csak a szobámban találkozunk. Az előbbi termet az esti alkalmakra tartogatjuk.

Amíg Loki felolvassa nekem a varázskönyvek fejezeteit én általában az erkélyemre dőlök és hallgatom, s hangja a széllel együtt száll el a fülem mellett.

Mint most is.

"Tehát a víz rakoncátlan elem, be kell hódoltatni a varázslómesternek és csak ak... Figyelsz te rám, Nissa?" kérdezte nevető hangon Loki, melyben egy kis rosszallás is megbújt. Bár tudom, hogy rám sohasem haragudna.

"Igen." dőltem még mindig az erkélyemre. "Folytasd kérlek." újra beletemetkeztem a kilátásba és a fiú jelenlétébe, aki folytatta az olvasását.

Egy kis mosoly bújt meg a hangjában, de elsöpörtem a gondolatot. A hangja egyre közelebbről hallatszódott, de ezt sem vertem nagy dobra.

"A víz..." mostmár a közelségét nem csak a hangja árulta el, hanem a teste melege, mely egyszerre hatott hűvösnek is. Minden szavával megdobogtatta a szívemet és a lehelete a fülem mellett suhant el. "...olyan lágy..." az ujjhegyeivel alig hozzám érve simogatni kezdte a karomat a vállamtól a csuklómig haladva. "...és selymes..." a kezemet felemelve egyesével csókolgatni kezdte az ujjaimat, mely megakasztotta a légzésemet. Lihegve néztem továbbra is előre, amíg a herceg meg nem rántotta a kezemet és maga felé nem fordított. "...de ugyanakkor makacs és akaratos." a szemünk találkozott és láttam a benne csillogó szeretetet.

A haja már egészen megnőtt a vállát súrolta, melyen egy zöld szaténing pihent, az ujjait felfelé haladó aranyhímzések díszítették. A nadrágja csak egy egyszerű fekete bőrből készült, de a különlegessége az volt, hogy az állat, aki a halála után adta az anyagot a ruhához Vanaheimből származott.