Fight For Love - [ Loki ]

Reggeli incselkedés

A nap erősen, sugárzóan, de mégis megnyugtatóan sütötte az arcomat. Kinyitottam a szemem és az ágy jobb oldalán találtam magam. A balkon felé fordulva csodáltam a napfelkeltét.

Mostanában nem volt hideg, ezért semmilyen védőfalat nem vontam fel, így a szellő simogatta az arcomat.

Egy könnyű fátyol anyagból varrt hálóruha lengett rajtam, mely a térdem alá ért. Bizonyos részeken lila harangvirágok voltak belehímezve selyemfonallal. Egy különleges személytől kaptam még pár évvel ezelőtt.

A gondolatmenetemet karok szakították meg, melyek a derekam köré fonódtak.

Ahogy az emberek mondják, emelgetett szamár.

Közelebb húztak egy testhez és a meleg ölelésbe temetkeztem.

Megfordultam és szembe kerültem azzal, aki magához ölelt. Még mindig csukva voltak a szemei, de a karjai is ott maradtak ahol eddig is. A szellő kellemesen ringatta a hosszú haját. Nem tudtam megállni, hogy ne futtassam végig az ujjaimat a hajtincsein. Puha és lágy haja könnyen fésülődött az ujjaim között.

Ahogy ezt tovább folytattam annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy két zöld szem figyeli minden mozdulatomat.

"Olyan gyönyörű vagy." amikor meghallottam a dicséretet lassan átvezettem a tekintetem Loki arcán, majd találkozott a pillantásunk. A kezem a hajáról az arcára csúszott és elkezdte cirógatni a járomcsontját. Ő csukott szemmel fogadta érintésem.

"Jó reggelt." elengedtem az arcát és a kezem a mellkasára helyeztem.

Imádom érezni a kidolgozott testét.

A szeme újra kinyitódott. Most ő kezdte simogatni az arcomat. Közelebb hozta magához az államnál fogva és lágy csókot lehelt az ajkaimra.

"Neked is jó reggelt." egy pár percig így maradtunk és tanulmányoztuk egymás vonásait. "Ezekért a pillanatokért élek." ez a kijelentése meglepett és az arcomon is látszódhatott, mert elmosolyodott és folytatta tovább. "Azért, hogy veled kelhetek fel reggelente, hogy élvezhetem az arcodat és, hogy mosolyod gondolatával bírjam végig a napot." ez egy olyan vallomás volt, amit nem egyszer hallottam már Lokitól, de már megszoktam és nem érzékenyülök el rajta annyira, mint az első alkalommal.

Elvigyorodtam és kuncogva lenyomtam a hercegem, így a hátán feküdt. Azonban mivel a karjai olyan erősen tartottak, én is fordultam vele.

"Tetszik ez a póz."jegyezte meg ő is vigyorogva.

A ruhám felcsúszott a combom közepéig és a dekoltázson is még láthatóbbá vált. Az arcunk majdnem összeért, ezért felém hajolt és szenvedélyes csókkal jutalmazott ma már másodjára.

Vele együtt én is felültem és az ölébe helyezkedtem el.

Rajta, volt egy finomszövött lenvászon nadrág fekete színben, de a felsőtestére teljes rálátást kaptam miután elhúzódott.

"Szeretlek, Nissa. Teljes szívemből." váltotta komolyra a szót. Szemében láttam, mint mindig, hogy teljesen komolyan gondolja.

"Én is így érzek, Loki."

Amíg még mindig rajta ültem, lenyomtam a mellkasánál fogva, hogy ő fekve legyen. Elvigyorodott gondolkozva, hogy mire készülök.

Sajnos nem az lesz, amit vársz.

"De mostmár készülődnünk kell. Ha nem kelünk ki az ágyból nem érünk oda időben." miután ezt elmondtam neki leszálltam róla és a lábam a még hideg padlót érintette.

A gardróbomhoz lépkedtem, de lassan, hogy ingereljem Lokit. Ledobtam magamról a hálóruhát és a lábamnál hagytam heverni.

"Na nézzük csak, melyik ruhát is kell ma felvennem?" gondolkodtam hangosan összevonva a karomat a mellem alatt és az államat tapogatva.

Ahogy kivettem az eltervezett ruhámat újra karok fonódtak a derekam köré. Egyik kezemet, amely nem a ruhát tartotta ráhelyeztem a karokra, még közelebb húzva őket magamhoz.

"Szerintem..." az ajkai végig táncoltak a nyakamon miközben beszélt. "...így vagy a legszebb." továbbfolytatta a csókok adását és egyre feljebb haladt.

Mire elért a fülem mögé, adott egy utolsó csókot oda, majd megfordított maga felé és végre befejezte a gyötrésemet és az ajkaimat kényeztette. Amikor elváltak, nem sikerült szóhoz jutnom, csak kapkodtam a levegőt. Miután visszatértem a szám vége felfelé görbült.

"Neked mindig így öltöznék, ha lehetne. De ugye nem akarod, hogy egész Asgard előtt is így jelenjek meg?" egyszerre éreztem a belőle áradó dühöt, féltékenységet és meglepődöttséget.

"Soha."