Fight For Love - [ Loki ]

Fagyos felfedezés

Beléptem az ajtón és meglepetten fogadták a jelenlétemet. Eddig csak egyszer hoztak be ide, amikor megkértem Frigga-t, hogy tájékoztasson a nővé válás folyamatáról. Az asgaradiak és a vanaheimiek nem úgy lesznek nők, mint a midgardiak, akik minden hónapban egyszer változékony kedvűek. Ilyen nem történik nálunk.

Az első alkalmam előtt pár héttel éreztem úgy, hogy tudnom kell a férfi és a nő eggyé válásának folyamatát, részleteit, kockázatait. Nem tudtam elképzelni, ki lenne a megértőbb, jobb tanár, mint a fogadott anyám, ezért hozzá mentem el. Végül olyan élénken és fura szakszavakkal magyarázták el az egészet, hogy el is ment a kedvem az egész hercehurcától és inkább annyiban maradtam, hogy ha majd eljön az ideje megtörténik és akkor megtanulom.

Ha visszagondolok nem is lehetett volna csodásabb az első, főleg, hogy Loki volt benne a társam és a kapcsolatunk kezdetét is az az esemény indította el.

Azóta nem is jártam errefelé saját bajjal, ezért gondoltam, hogy nem tudják miért jöttem. Viszont feltételezésük az volt bőven, az egyik a másik nő szavába vágva tette fel kérdését, így az egészből egy nagy katyvasz lett.

"Mit keres itt, királynőm?"

"Folytatni akarja azt az órát?"

"Még  mindig nem tapasztalta meg?"

"Valami félre sikerült?"

A hangzavart elcsitítottam egy még hangosabb kiabálással, mire minden benn tartózkodó megrökönyödve húzódott hátrébb. A fejüket lehajtva maradtak, majd a főgyógyító lépett előre. A hajam két oldalt csúcsosan volt megtűzve fonatokkal tarkítva, a ruhája, mint mindenki másé kékes zöld volt. Egy hosszabb, világos, ujjatlan felsőruha takarta az alatta lévő sötét, hosszú ujjút. Mindenki másnak el volt takarva a haja egy fehér kendővel, míg az övé maradt csak szabadon. Ez jelentette, hogy ő már elvégezte az összes lehetséges tanulást és megszabadult a lepeltől, mely eltakarta az eszét a tudás elől.

Közelebb sétált, megállt előttem és mélyen meghajol. Amikor felkelt akkor bólintottam köszöntésként, hogy láthassa. Az arca egy apró mosolyt mutatott felém, de a szeme komoly maradt.

"Megtudhatnám milyen baj hozta erre felénk Őfelségét?"

"Remélem semmi komoly." elmosolyodtam, mert mindük közül az előttem álló hideg, kimért asszony volt a számomra legszimpatikusabb. A viselkedése nem tudta eltakarni előlem a meleg szívét, melyet tudom, hogy a gyermekei születésekor vélt ő is felfedezni. A családja is a palota körül él és gyakran találkoztam már velük. Amikor velük van teljesen más személyiségnek hinné az ember, pedig ugyanaz a gyógyító, aki most segíteni fog rajtam.

"Kérem, feküdjön fel az emelvényre." a ruhámat óvatosan elhelyezve magam mellett, hogy ne szoruljon alám. Éreztem a ruhám kivágásán keresztül a hideg kő érintését a hátamon, ezért szétárasztottam egy kis meleget az ereimben, hogy felmelegedjek. Valamiért ez nem javított a helyzeten.

Örültem, hogy nem görcsölt megint a hasam, de nagyon féltem és izgultam, hogy mi lehet a bajom. Tudtam, hogy a midgardi nők tapasztalnak hasonlót azon a bizonyos héten, de velem az nem történhet meg, esélytelen, már eleve kizáró ok a származásom.

Svea, mert így hívják a főgyógyítót, egy felfele húzó mozdulatot tett a testem felett, melyre megjelent a Lélek Központ. Magam fölött láttam lebegni az energiahálózatomat, mely csak a varázslóknak és mágusoknak világít arany színnel. Nekem pont ilyen volt a szálak összevisszasága.

Oldalra nézve megláttam, hogy mind az öt gyógyító és még a vezetőjük is ámulva, meghökkenve néz a felettem kialakult képre.

"Felség, m-milyen panasszal is jött ide h-hozzánk?" Svea dadogva kérdezte tőlem, de helyettem a kivetülésemet nézte, le nem vette róla a szemét.