Fight For Love - [ Loki ]

Elfogadhatatlan

"És ablakodnál, párodul, Ott leszek, én leány. Kelt a leg... Nissa, ne kalandozz el! Figyeld a történetet."

A kertben ültünk, vagyis Loki igen. Az egyik fűvel bevetett részen helyezkedtünk el, Loki egy fának támasztotta a hátát, én az ölébe hajtottam a fejem és úgy néztem őt a könyve alól. A kezemben egy harangvirággal játszottam, melyet még ideérkezésünkkor szakított le nekem a fiú.

"Éppen azt csinálom. De már annyiszor olvastad, hogy tudom az egész drámát. Kelt a legény, felöltözött, Ajtót nyitott neki: Bement a lány, de mint leány Többé nem jöve ki." ahogy idéztem a folytatást felültem és gyengéden cirógatni kezdtem Loki arcát.

A fiú keze óvatosan megfogta az enyémet, mintha porcelánból lenne. A szájához emelte és egy lágy csókot nyomott a tenyeremre. A hideg ajkaitól megrezdültem és pír lepte el az arcomat.

Miután felnézett rám a tekintetünk találkozott. A fiú hol a jobb, hol a bal szememet fürkészte, de én csak mosolyogni tudtam a közelségétől.

"Mit keresel?" kérdeztem hirtelen.

"Oh, kedvesem én már nem keresek semmit. Amit csinálok az egyszerűen a kimondhatatlan szépség megtalálásának csodálata."

Még jobban belepirultam a megjegyzésébe és elfordítottam a fejemet.

Ezt nem nézte jó szemmel és az államat megfordítva magára terelgette a tekintetemet.

"Ne nézz másra, vagy máshova. Mindig csak engem figyelj."

"Figyellek." suttogtam halkan. "Figyellek amikor olvasol, amikor vacsorázunk, amikor lovagolsz, amikor varázsolsz. Egy percre sem tűnik el rólad a tekintetem."

A kedves hangnememtől ő is mosolyogni kezdett. Bár pár pillanat múlva komor lett a tekintete és ő nézett el.

Megragadtam az állát és próbáltam elfordítani a fejét, de makacsabb volt, mint én és erősebb is ezért nem sikerült.

"Loki, minden rendben?"

"Ha így van, akkor miért nem lehetünk egymáséi?" kérdezte alig hallhatóan. A szemei még mindig a földet fürkészték. Az ujjai a fűszálak között kutatgattak.

"Tessék?"

"Azt mondtam, miért nem jöhetsz akkor hozzám?!" ismételte meg ezúttal kiabálva.

Kissé megijedtem a kirohanásától, hátrébb is húzódtam, hagytam gondolja át, hogy beszél velem és nyugodjon le.

"Tudod, hogy nem lehet." álltam fel a hátamat mutatva neki. Az asgardi eget kémleltem, ahogy megpillantottam egy sólymot, amely éppen hazafelé tartott. "Bármennyire is erőlködnénk Odin nem engedné, hiszen Thorhoz vagyok kötve egész életemben."

"Akkor velem csak játszadozol?" hallottam a kétségbeesett hangját. Mintha egy mérgezett nyíl hatolt volna át a szívemen és a méreg az egész testemet ellepte volna. Így éreztem most magam. "Ha Thorral kell lenned, miért vagy mindig velem? Tőlem miért nem riadsz el ha közelítek feléd?"

"Tudod nagyon jól, pontosan tudod, hogy miért!" könnyes szemmel fordultam hátra. A szavai élei egyre mélyebbre vágtak a húsomba, amely nem volt fogható egyetlen csatában szerzett sebhez sem.

Visszafordultam, hogy ne lásson sírni. Az arcomat a kezeimbe temettem, az ujjaim között patakként csobogtak a könnyeim.

Az első alkalom, hogy sírok azóta.

"Nissa..." közeledett mögülem a hangja és a keze ott lebegett a vállam fölött. Nem merte megfogni, nem tudta, hogy javítana a helyzeten vagy csak ártana vele. "Kérlek bocsájts meg nekem. Nem akartalak felzaklatni."

"Most..." csuklott el a hangom minden egyes szónál. "...ne." megfordultam, hogy szembesüljön a szavai súlyával.

A szemem már nem ragyogott olyan kéken, mint szokott. Inkább emlékeztetett egy viharos égboltra, mint a csobogó vízesésre. Az arcom elvesztette a színét, mintha egy hulla állna vele szemben.

"Majd később." fejeztem be, amit közölni akartam vele.

Elindultam ki a kertből. Nem gyorsan, hogy ne tudjon utolérni, de nem is lassan, hogy megvárjam. Csak mentem a szobám irányába.

Mielőtt a folyosóra értem volna, hátulról megragadta valaki a karomat, mire én megfordultam és a kezemet a nyakához emeltem.

A látvány ámulatott váltott ki mind belőlem, mind a rám rontóból.

A kezemben egy tömör víztőr jelent meg és a támadóm nyakától egy centire állt meg.

Akit most patthelyzetben tartottam nem más volt, mint a fekete herceg.

Loki kedvesen mosolygott le rám, majd finoman megfogta a csuklómat és elnyomta a nyakától.

"Szép munka, Nissa." elemezni kezdte a kezemben lévő fegyvert, majd kivette belőle és a földre ejtette. Ott egy kis tócsába szétterült, mintha nem is öntött volna az előbb alakot. "Kérlek..." felkaptam a tekintetem a padlóról, egyenesen a szemébe. A könnyeim eltűntek a fegyverrel együtt. "...engedd meg, hogy jóvá tegyem."

Egy ideig egymás szemébe néztünk. Loki a kezével letörölte a sírás nyomait az arcomról és a jégmágiájával eltüntette a pirosodást is a szemem környékéről.

"Nissa!" hallottunk egy vidám hangot közeledni.

Ahogy Loki megfordult és megnézte ki zavarja meg Thort pillantotta meg. Gyorsan visszafordult hozzám és a kezemet megragadva hideg csókot lehet a kézfejemre.

"Miután mindenki elaludt gyere a csillagfigyelőbe, ha nem jösz, tudni fogom a válaszodat." súgta nekem amíg a tekintete el nem hagyta az enyémet.

Elsétált tőlem és a varázslata hatására lassan köddé vált az arany folyosókon.