Fight For Love - [ Loki ]

Konyhai csetepaté

"Nissa!" lépett elém örvendezve Thor. Körül nézett, miután kezet csókolt nekem, majd zavarodva megjegyezte. "Hová tűnt Loki? Az előbb nem ő állt itt?"

Még mindig a fiú eltűnésének helyét néztem, amikor megkérdezte tőlem, hogy az öccse miért ment el.

Felocsúdva visszafordultam felé és mosolyt erőltetve az arcomra megragadtam a kezét.

"De igen, most ne foglalkozz vele. Gyere menjünk a konyhába, csinálok neked kék sütiket, amiket annyira szeretsz!" próbáltam pozitívan hozzáállni az egészhez.

Magam után húztam a karját fogva, majd már ahogy nem látta az arcomat semmi nyoma nem volt az örömömnek.

Miért hagytál itt?

Éreztem ahogy könnyek szöknek a szemembe. A másik kezemmel megdörzsöltem, ami hatására a könnyek eltüntették a vörösséget.

Tényleg kezdek belejönni a vízmágiába. Hála, Lokinak.

A konyhába érve ott találtunk egy szakácsot és egy cselédlányt. Mindketten megszeppenve néztek ránk. Lepillantottak az összekulcsolt kezünkre, majd tisztelettudóan meghajoltak és a hátsó ajtón távoztak.

Elengedtem Thor kezét és a konyhapult mögé léptem. Elővettem egy nagyobb réztálat és felnéztem a fiúra.

"Hozd ide a lisztet, a cukrot, a tojásokat és a vajat. Kérlek." egy erőltetett mosolyt villantottam felé, de úgy tűnt ő nem vette észre és vigyorogva indult a hozzávalókért.

Amikor meghozta őket letette mellém a pultra és a hátam mögé került. A karjai a derekam köré fonódtak és az arcát belefúrta a nyakamba.
Hirtelen megakadt a lélegzetem, amikor megéreztem a meleg leheletét a bőrömön.

"A kamrában nem volt tojás." suttogta halkan mély hangján. "Megnézem mit tehetek ez ügyben." azzal megcsókolta a nyakamat és távozott a teremből.

Egy jó ideig moccanni sem tudtam. Megvártam míg kimegy és becsukja az ajtót maga mögött.

Egyszerre zokogásban törtem ki.

Lerogytam a padlóra és az egyik kezemmel tartottam magam, a másikba beletemettem az arcom.

"Miért kell ennek ilyen bonyolultnak lennie?" gondolkoztam hangosan. "Miért nem lehetek egyszerűen azzal, akit..."

Károgást hallottam az ablak felől. Gyorsan felkaptam a fejem és egy fekete madarat láttam meg a párkányon. Egy holló volt, ében fekete tollazatán megcsillantak a lemenő nap sugarai. A szeme zölden világított. Csak egy dologra tudtam gondolni.

"Loki..." feltápászkodtam a helyzetemből, majd megközelítettem az állatot. Tudtam, hogy nem fog elrepülni.

Ahogy közelebb léptem a holló oldalra döntötte a fejét és úgy szemlélődött tovább.

Megálltam az ablakpárkány előtt és kinyújtottam a kezemet a madár felé.
Még mindig nem mozdult a helyéről. Sőt, közelebb tolta magát a tenyeremhez és megengedte, hogy végig simítsak a tollain.

Egyszer kétszer végig húztam a kezem a hátán, majd csakúgy hirtelen felugrott a kezemre, de a karmai nem tettek kárt bennem.

Újra éreztem, hogy homályos lesz a látásom és az állat is észrevehette, mert a fejét óvatosan hozzádörgölte a karomhoz.

Egy kis mosolyt csalt az arcomra a mozdulata, ezért felemeltem a mellkasomhoz és gyengéden odaszorítottam magamhoz.

A madár egy hangot se hallatott, amíg simogattam és dédelgettem. A könnyeim is kezdtek felszáradni és hálás voltam a teremtménynek, hogy megnyugtatott.

Hirtelen kinyílt az ajtó és hangos, diadalmas kiabálással jött be rajta valaki.

"A tyúkok szépen engedelmeskedtek és tojtak egy tucat tojást, nézd, Nissa!"

Ahogy Thor berontott, a madár megijedt és kirepült az ölelésemből.
Megkarmolta a karomat ijedtében, de nem okozott mély sebet.

A teremtményre néztem, aki most lehorgasztott fejjel álldogált az ablakban és a lábával körözött, mintha csak emberi lény lenne.

Megemeltem a fejét, kedvesen rámosolyogtam, majd a vállamra mutattam, hogy szálljon fel rá. Engedelmeskedett is.

Megfordultam Thor felé és dühös tekintettel találtam szembe magam. Illetve találtam volna, ha nem a holló és a kezemen okozott seb között járt volna a szeme.

Aggódva fordítottam el a fejen a madár felé, aki ugyanúgy nézett vissza rám.

"Thor, kérlek, nyugodj meg. Nincs semmi bajom!" probáltam érvelni vele, de a szeme elködösült a haragtól.

Megindult felém és én addig hátráltam, amíg a hátam hozzá nem simult az oszlopnak.

"Váá, hess innen madár! Hogy merészeled bántani a jegyesemet?! Tűnj innen!" ahogy ezeket mondta a madár irányába suhintott és el is találta, így a holló károgva repült le a vállamról egyenesen ki az ablakon és le az udvarra.

"Nee!" utána nyúltam, de már nem értem el. Még jobban nyújtózkodtam, már annyira, hogy szinte kicsúsztam az ablakból, de Thor megragadta a derekam és visszahúzott.

"Nyugodj meg, Nissa." fordított szembe magával a fiú. A derekamról a hátamra került a keze és szorosan magához húzott. "Elhárítottam a veszélyt. Többet nem fog bántani..." az állát a fejemre helyezte. "...ígérem."