Fight For Love - [ Loki ]

Az utolsó sohasem tökéletes

Megragadta az arcomat, mindkét oldalon a kezei közé fogta a fejemet, majd a szemembe nézett.

Láttam bennük az eddig palástolt félelmet és megbánást.

"Kérlek, amilyen gyorsan csak tudsz indulj el Odinhoz és értesítsd a bátyám tervéről! Nem juthatunk el Jotunheimbe! Odavesznénk."

A szavai könnyeket fakasztottak a szememben, amiket hagytam szabadon lefolyni az arcomon. Egy kettőt megakadályoztak Loki kezei, de a legtöbb patakokban hullott le a bőrömről.

"Ne menj! Kérlek, bármit tegyél csak ne menj! Ne hagyj itt engem!" idegességemben a csuklójánál fogva csavargatva simogatni kezdtem a kezét, ahogy a sírástól elfolytott szavakat tudtam csak kinyögni.

Mélyen egymás szemébe néztünk, majd egy mély csókban forrtak össze az ajkaink.

Nem akartam elengedni, még mindig a két csuklóját tartottam, s az idő elteltével egyre feljebb vándoroltak az ujjaim, míg végül a hajában kötöttek ki.

Még közelebb húzta magához az arcomat, majd szenvedélyesebbé tette a csókunkat azzal, hogy engedte a nyelvünket egymással táncolni.

Nem tudtam betelni az ízével, az érzéssel, hogy a hideg ajkai az enyémet érintik.

A levegő hiánya fokozatosan folytogatóvá vált, ezért el kellett válnunk egymástól.

"Az... akartam..." lihegte még mindig az arcomat tartva. "...hogyha... ez az... utolsó... akkor... tökéletes legyen."

A forró leheletét ott éreztem az arcomon, ahogy olyan közel voltunk, hogy egy levegőt szívtunk.

"Ez igazán... tökéletes volt." mosolyogtam fel rá. "És még sok... ilyen lesz."

Biztatóan megszorítottam a vállát, majd a kezéért nyúltam és most én nyomtam csókot rá, majd az arcomra illesztettem.Becsuktam a szemem, egy mély lélegzetvétel után kinyitottam őket és egy szeretetteljes, ártatlan Lokit láttam magam előtt.

"Most menj!" suttogta halkan. "Mindkettőnknek dolga van. Én megvédem a fivéremet, te megmentesz minket."

Csak pár másodpercig tudtam élvezni a helyzetet, mert Thor megint megtörte a pillanatunkat.

"Loki!" hallatszott a hangos kiabálás. "Hol vagy már, csak rád várunk!"

"Már jövök is!" s azzal kilépett az oszlop mögül és elkezdett a kapu felé szaladni.

Még hallottam, ahogy hangosan biztosítja a testvérét, hogy mindent elintézett velem kapcsolatban, nem fogok utánuk menni, majd egy pillanat alatt beszippantotta őket a szivárvány.