Fight For Love - [ Loki ]

Vissza fog térni!

Mindenekatyja szobájához közeledve észre vettem az egyre több őrt. Először csak egy pár állt a folyosó végén, de ahogy mindegyiknek bólintottam köszönésképpen egyre többször kellett hajolgatnom, mert a hálóterem kapujánál, már öt asgardi katona állta az útját az esetleges betolakodóknak.

Örültem, hogy komolyan vették a figyelmeztetésemet és mindent megtesznek a fogadott apám védelmében. Egy kis időbe telt azonban, míg az utat elálló öt férfi elengedett, mert alá kellett vetniük egy próbának, hogy vajon én vagyok e az igazi Nissa, Vanaheim királynője. Teljesen megértettem az aggodalmat, ezért csendben tűrtem a leleplező varázslatok rám szórását.

Hamarosan nyitódott a nehéz aranykapu és rögtön a szoba közepén álló ágy jelent meg előttem. A jobb oldalon ült a legkedvesebb királyné, akit valaha ismertem, s a férje kezét fogta. Még álmában sem engedte el és nem hagyta el a mellé kirendelt helyét.

Amikor beléptem a nyikorgásra felpattant, és rálátásom nyúlt az eddig eltakart kezére, melyben egy tört szegezett felém. Közelebb léptem hozzá, lementem a pár fokos lépcsőn, feltartott kézzel jeleztem, hogy nem jelentek veszélyt.

Megkönnyebbülve sóhajtott és könnyekkel a szemében felállt, hogy egy öleléssel üdvözöljön. Szorosan a karjaiba zárt, noha én egy leheletnyivel magasabb voltam nála ő bizonyult most annak. A fejemet a vállára helyezte és simogatni kezdte a puha hajamat, ügyelve a művészien felfogott tincsekre, nehogy kihulljanak.

"Örülök, hogy te jól vagy. Köszönöm, köszönöm, hogy intézkedtél akkor. Ha az őrök nem értek volna oda, nem is tudom mi tö..." a könnyei most lehullottak az arcán és kis patakok áztatták át a ruhám vállát.

Mit sem törődve az öltözékemmel erősebben szorítottam magamhoz és egy kellemes, meleg légáramlatot létrehozva lenyugtattam a leterhelt nőt. Óvatosan eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. A szeme alatt fekete karikák kezdtek feltűnni jelezve, hogy egész éjszaka virrasztott és talán mielőtt jöttem, csak akkor volt egy pár perc nyugta.

Ez mélységesen elszomorított és borzasztóan éreztem magam, amiért neki egész este azon kellett izgulnia a király felébred-e, meg fogja-e élni a reggelt, amíg én Loki-val enyelegtem nem messze tőle. Gondolatban lekorholtam magam, de rájöttem, hogy itt nem tudtam volna segíteni. Ha már a szerelmemet megfosztottam kétségeitől egy életre, akkor elértem valamit. Így kevésbé éreztem a szégyent tetteim miatt.

"Nyugodj meg, Anyám. Minden jóra fog fordulni. Odin felépül, hidd el. Még egy nap sem telt el a beburkolózódása óta. Ha majd két nap után sem ébred fel, akkor kell valamit tennünk. Addig is várni tudunk csak."

Láttam rajta a megkönnyebbülést, hogy nem csak magának mondogatta a szavakat, hanem más is így gondolja a történteket. Visszatért a kijelölt helyére, és sóvárogva nézte tovább az alvó királyt. Én is odaléptem, megálltam az ágy szélénél és leguggolva rátettem a kezem a takaróra.

Ahogy megérintettem az arany anyagot egy újabb látomás kerített hatalmába. Láttam amint egy mezőn vagyok, ahogy teljes erejéből süt a nap, sugárzik, mint az asgardi épületek, de ugyanakkor apró esőcseppek hulltak alá a bárányfelhős égből. Ekkor jelent meg a várva várt szivárvány és foglalta el a helyét a föld és az ég között. Ekkor magam előtt láttam újra Odint, de most az ágy nélkül, csak lebegett előttem. Lassan leereszkedett a vízszintes helyzetéből és csukott szemmel állt meg előttem. Hirtelen a szivárvány élénk színe kezdett eltünedezni és akkor pattant fel a király fél szeme is.

Újra felébredtem és akkor nyugtáztam, hogy a padlón fekszek, Frigga fölém hajol és gyöngéden simogatja az arcomat. Láttam, hogy mozog a szája, de csak pár pillanat után, amikor kitisztult a kép, akkor hallottam meg a hangját.

"Nissa! Jól vagy? Megint egy látomás?" aggódó tekintettem segített felülnöm, miközben én elemezni kezdtem a látott képeket. 

"Fel fog ébredni..." halkan suttogtam magam elé, és mellé mosolyogni kezdtem. Frigga vonakodva nézett rám, hogy miért vagyok ennyire boldog, mert nem hallotta a mondatomat. Újra megismételtem hát ezúttal már felnézve rá. "Odin fel fog ébredni, láttam."

Mikor ezeket kimondtam a nő szeme újra megtelt könnyekkel, de éreztem, hogy már örömében sír. Szorosan magához vont a nyakamnál fogva, ahol éreztem a mosolyát együtt létezni a lefolyó patakokkal. Hálálkodni kezdett a jó hírért, s ekkor döntöttem el, hogy nem mondom el neki az ébredést kiváltó okot, amit őszintén bevallva még én sem tudom hova tegyem.

Egy elhalványuló szivárvány kelti fel Odint? Még gondolkodnom kell rajta. Talán el megyek és beszélek Baudier-rel róla, hátha tud segíteni. De előbb a gyógyítók.

Amikor ezt gondoltam a hasam görcsbe szorult és egy hangos sikítás szakította meg a feleség hálálkodását. Bár amilyen gyorsan jött, úgy is távozott az érzés. De ekkor már berontottak a katonák félve a támadás eshetőségétől. Frigga éppen leintette őket, majd fordult volna felé, de én már felálltam akkor.

"Mi volt ez, gyermekem?" egy aggódó anya jellemét fedeztem fel a nőben, melyet leintettem, de nem akarta csak elengedni, ezért tovább tudakozott. "Sokszor van ilyen fájdalmad? Láttad már a gyógyítókat?"

"Nem, de tegnap este eldöntöttem, hogy ma elmegyek hozzájuk. Megengeded, hogy távozzak?" miután a bólintásával jelezte belegyezését kiküldte az őröket. Visszatért az ágy mellé és leült a székére.

Nekem semmi kedvem nem volt elsétálni már a palota orvosi szárnyába, féltem az újabb fájástól, ezért inkább odavarázsoltam magam a terem ajtaja elé. Itt egy őr sem volt jelen, bár számtalanszor felvetettem, hogy ha a gyógyítókat megtámadják Asgard ellátás nélkül marad, de nem hallgattak rám. Ha én leszek e világ királynője is, akkor ezen biztos változtatok.

De annak milyen ára lesz? Kihez kell hozzá mennem, hogy megkapjam ezt a címet? Egészen biztos vagyok benne, hogy Odin nem engedné át csak nekem a trónját. Mindenképpen Thor-t akarja mellém, még most is így gondolom, hogy a vőlegényem száműzetésben van. Az apa még mindig reménykedik, hogy a fia méltó utódja lesz.

Bár, akit én szeretnék annak milyen sorsot szán? Megmarad a hercegi címe, ez biztos, de nem hiszem, hogy többet kapna egy nagyobb birtoknál, az pedig az én kedvesemnek tudom, hogy nem elég. Ő uralkodni akar, és nem csak a családján, ha tudunk alapítani egyet, hanem az egész népen. Érezni akarja azt a szeretetet, melyet csak egy ország lakossága tud megadni, aki tiszteli és felnéz az uralkodójára.

Bármennyire is ajánlottam neki, hogy Vanaheim-ben király lehet az oldalamon, neki az nem volt megfelelő. Elmagyarázta, hogy ha a fivére akkor Asgard királya lenne, akkor úgy érezné nem érte el a célját. Szereti az embereimet, de nem tekinti sajátjainak, mint az asgardiakat, melyet teljesen el is fogadtam indokként.

Bárhogy is lesz én mellette tartok ki és valahogy elérem a mostani királynál, hogy fontolja meg a fekete hajú herceg trónra ültetését. Nem hinném, hogy el akarja veszíteni Vanaheim-et, mint szövetségest, bár ha nem juttatja hatalomra a fiatalabb fiát, akkor megeshet, hogy ez fog bekövetkezni.