Fight For Love - [ Loki ]

Kimerültség

Az edzés nagyon fárasztó volt, már szinte a nap felénél alkalmazhatatlan voltam.

Kiálltam pihenni a pálya szélére, hogy összegyűjtsem az erőmet a közelgő mérkőzésekre. A kezemet a térdemen pihentettem meg és lihegve vettem a levegőt.

"Mi a baj, Nissa? Gondok a Paradicsomban?" lépett mellém Sif és szarkasztikus megjegyzésére felegyenesedtem.

"Nem, egyáltalán. Csak fáradt vagyok." nyújtóztam egy kicsit, ellazítottam az izmaimat.

"Durva este, mi?" kérdezte vigyorogva. Rosszalló pillantást vetettem felé, majd előhúztam a kardom és megsuhintottam a lábánál, aminek hatására a földre esett.

Ráléptem a mellvértjére, így fel sem tudott állni. A kardomat és a nyakát csak egy centi választotta el.

Felnéztem a többi emberre, aki ott tartózkodott, majd a szemem megtalálta Thort Fandral társaságában, biztosan párbajoztak szokásuk szerint.

Mindenki engem nézett. Mosolyogtam egyet Thor irányába és még mindig ránézve játszottam tovább Sif megjegyzésével.

"Oh, de mennyire." mintha Thor olvasott volna a számról, oldalra nézett és elvigyorodott, majd újra kezdőállásba lépett és a vezetésével mindenki folytatta tovább a harcot.

Sif is felkelt, amint a lábam elhagyta a testét. Mellém lépett és én felé fordítottam a fejemet. Láttam a szemében a szomorúságot és eszembe jutott, hogy ő igazán érezz valamit a férfi iránt.

"Kérlek, Sif, bocsáss meg." nyúltam a nő karjáért. "Nem gondoltam bele, mit jelent ez neked."

A lány bólogatni kezdett és közben nevetett.

"Én kérek elnézést, felség. Ő a te hitvesed lesz, ezt nem változtathatjuk meg. De az érzéseim változhatnak. Idővel, majd eltűnnek és teljes szívemből örülni fogok a házasságotoknak."

Bűntudat öntött el. Nem akartam, hogy így érezze magát a legjobb barátom. De nem mondhattam el neki, hogy nem igaz, amit mondok, mert akkor biztosan kiderítené, hogy a másik hercegé a szívem.

Egy biztató mosolyt küldött felém látva az arckifejezésem. Én is rámosolyogtam, majd egy erős szorítással jeleztem neki, hogy mehetünk vissza a pályára.

Az edzést Baudierrel folytattam tovább. Gyakoroltuk a kardvívást, az íjászatot, az önvédelmet egy tőrrel és még az ökölvívást is.

Igaz, a testőröm erősebb nálam, de idővel én is felzárkóztam az erejéhez. A karom is izmosabb lett, a lábam erősebb a sok esti futástól.

"Rendben, királynőm, mára elég lesz ennyi." befejeztem az utolsó nyíl kilövését és Baudier utánuk indult, hogy kiszedje őket. "Már úgyis sötétedik. Készülj fel a holnapra. A király már vár rád."

Zavarodva néztem rá, majd felmutatott és Thort pillantottam meg.

A holnapi nap... igen... az esküvőm napja