Fight For Love - [ Loki ]

Megnyugvás

Mosolyogva léptem ki a konyhából. Bár a kedvem gyorsan elszállt, hiszen eszembe jutott az a szegény holló, aki olyan szerény volt, Thor mégis lelökte a vállamról.

Remélem nem esett baja.

A keresésére indultam, amikor észre vettem, hogy már kezd sötétedni. Levettem a falról egy fáklyát, meggyújtottam természetesen az erőmmel és a lépcső felé szaladtam.

Nagyon reménykedtem, hogy minden rendben van szegény hollóval.

Ahogy ezen gondolkodtam mindenféle rossz gondolat lepte el az elmémet.

Mi van ha valaki rálépett véletlenül? Valaki megtalálta és volt olyan szívtelen, hogy véget vetett szegény életének? Remélem ezek közül egyik sem és csak sértetlenül elrepült.

Ezek a gondolatok megijesztettek és még gyorsabban haladtam az udvar felé.

A lépcső utolsó fokáról már leugrottam, hogy minél hamarabb érjek az állathoz.

Az udvaron már senki sem tartozkodott, mindenki bement a palotába a sötétség miatt.

A csillagok közül egy - kettő már fenn volt az égen, amikor megtaláltam a konyha ablaka alatti pontot.

Hála az isteneknek a madár teteme nem volt ott. Ez jó hír. Azonban pár tollat találtam a földön. Felszedtem őket és a kontyomat összefogó virágos hajtű köré tettem a hajamba.

Az igazítás végeztével visszaindultam a palotába. Egy ideig bolyongtam a folyosókon és elmerültem a gondolataimban.

Amikor meguntam a járkálást visszaindultam a szobámba. Útközben találkoztam egy pár szolgával, akik illedelmesen meghajoltak előttem, majd továbbhaladtak. Mindegyikőjüket egy kis mosollyal köszönöttem és bólintottam nekik, majd és is mentem tovább.

A kezem már az ajtóm kilincsén volt, amikor hirtelen beugrott valami.

Miután mindenki elaludt gyere a csillagfigyelőbe, ha nem jösz, tudni fogom a válaszodat.

"Loki!" kiáltottam fel hirtelen felindulásból. Senki sem hallotta, mert a folyosóm üres volt, de ahogy a csillagfigyelő felé rohantam, egy - két éjjeli bagoly megfordult utánam, hogy hova siethetek ilyen későn.

A lenge ruhám csak úgy lobogott utánam, a kontyom is kibomlott és magam mögött hagytam az arany hajtűmet egy nagy koppanással.

A terem szernecsére nem volt messze a hálómtól, ezért most nagyon hálás voltam.

Odaérve nem törődve semmivel kicsaptam az ajtót, ami hangos csattanással a falnak vágodott.

A látvány, ami elém tárult felismerést váltott ki belőlem.

Loki az egyik asztalnál ült, amit az órák alatt használni szoktunk. Felhajtott ruhaujjal a kezét az ölében pihentette és jég varázslatával próbált valamit gyógyítani rajta.

Felkapta a fejét az érkezésemre és öröm helyett ijedség tükröződött az arcáról.

Becsuktam magam mögött az ajtót és egy kis varázserővel megjavítottam a leesett faldarabokat.

"Sajnálom." mondtam őszintén szégyenkezve a fiú felé, amikor befejeztem a javítást.

Még mindig nem tudott szólalni. Közelebb léptem és mosolyogva elé húztam egy széket. Lenéztem a karjára, ami kék, zöld foltos volt.

"Hadd nézzem." intéztem felé gyöngéd hangon kérésemet.

Még mindig szó nélkül felém nyújtotta a karját, amit ráhelyeztem az összeszorított lábamra. Kicsit megremegett, de felnéztem rám és a tekintetünk találkozásával lenyugodott.

Hozzá láttam, hogy begyógyítsam a foltokat. A vízmágiám ezen a napon, már sokszor igénybe vettem, biztos ezért megy egyre jobban.

"Elakartam tüntetni, mire ideérsz." elsőnek szólalt meg amióta megérkeztem és a hangja úgy hatott, mint nyári zápor után a napsütés.

Mosolyogtam, bár végig a kezét néztem és úgy válaszoltam neki.

"A jég csak a duzzanatot vitte le, de a víz meg fogja gyógyítani a horzsolást is." vigyorognom kellett, a gondolataimon, amiket ezután szóban is megfogalmaztam. "Máskor vigyázz magadra jobban, madárkám."

Loki hirtelen lefagyott. Vagy nem értette mit mondtam, vagy meglepte, hogy ennyire jó következtető vagyok.

"Mit mondtál?"

"Semmit." vigyorogtam tovább fel nem nézve.

"Szóval tudtad." befejeztem a gyógyítást és Loki karjának visszatért az eredeti sápadt színe.

Felnéztem rá és közelebb hajoltam.

"Persze, hogy tudtam." a jobb kezemet az arcára tettem és elkezdtem simogatni a szeme melletti ponton. "Elvégre milyen hollónak lenne olyan szép fűzöld szeme, mint az én hercegemnek?"

Loki mosolyogva fogadta a bókolásomat.

Becsukta a szemét és úgy élvezte tovább az érintésemet. A bal kezét megpihentette az arcán lévőn és a szájához emelte a tenyeremet. Belecsókolt és hirtelen jeges pezsgés járta át a testemet.
Kinyitotta a szemét, majd visszaterelte a kezemet az arcára.

"Hát eljöttél."

"Igen."

Loki felállt a székéről és jelzett, hogy én is tegyek ugyanígy. Megragadta mind a két kezemet és kiterelt az erkélyre.

Oldalasan nekidőlt a korlátnak én pedig előtte álltam meg fürkészve minden arcvonását.

A messzeségbe nézett el, elmélyült a csillagos égboltban, komolyan tanulmányozta a tájat.

"Tudod, Nissa én mindig is szerettem volna uralkodó lenni. Egy király, akire felnéz a népe. Javítanék a szegények életkörülményein, mulatságokat rendeznék, ahol mindeki egyenlő és nem néznék le azért, mert máshonnan származik, vagy máshogy néz ki, mint ők. Meghallgatnám a panaszokat és minden tőlem telhetőt megtennék azért, hogy megtaláljam a megoldást a problémáikra. De, ugye mint minden királynak kellenek örökösök, utódok. És ezt csakis egy királynő adhatja meg neki, aki mellette van, támogatja, segíti, kijavítja, észnél tartja, amikor a világa úgy tűnik romokban áll ő tartja össze a királyt. Ha mindez megadatna nekem én lennék a legboldogabb  férfi a kilenc világban." szavai mélyen megérintettek. A kezem továbbra sem hagyta el az övét, egy biztató szorítással jeleztem neki, hogy én itt vagyok neki. Felnézett rám, mosolygott, majd a tekintete nem hagyta el az arcomat és folytatta. "Viszont csak akkor nem lehetne senki nálam boldogabb, ha az a személy, akit szeretek viszont szeretne. Ha ez megtörténne nem kellene se Asgard összes kincse, se a trón, se a nép szeretete. Csak ő számítana és senki más." Feltápászkodott a kőkorlátról, felém tornyosult és a két kezébe fogta az arcomat. "Csak az számítana nekem, hogy te, Nissa, Melker lánya szeretsz engem. Mert én szeretlek."