Fight For Love - [ Loki ]

Csak a politika

Kiléptem az ajtón és egyből Odin nyakába ugrottam, ahogy megtettük az első kanyart és már senki se látott minket.

"Királynő vagyok! El sem hiszem, hogy ez a nap is eljött!"

A bölcs öreg, komolyan, de mosolygó szemekkel tekintett rám.

"Még több is lehettél volna, ha a jégóriások nem jutnak be Asgardba." meglepetésemben, de méginkább rosszallásomban hátraléptem és kétkedve néztem a királyra.

"Hogy lehet, hogy bejutottak?" Heimdall minden bejáratot figyel a királyságba, nem?"

"Mivel e naptól királynő vagy, beszélnünk kell a világok minden politikai ügyéről. De kérlek, először menjünk a fogadóterembe, ahol anélkül beszélhetünk, hogy valaki kihallgatna minket."

Körülnéztem, de nem láttam senkit. Mégis igaza lehet Odinnak, hiszen ő tapasztaltabb uralkodó, mint én.

Lassan, méltóságteljesen jutottunk el a mostmár folyosóra szivárgó szolgák kíséretében az említett teremhez.

Odin elbocsátotta az előtte álló őröket, majd előre engedve beléptem és magunk mögött becsukta az ajtót.

Az asztala előtt álltam meg, mely arany domborműborítást kapott, ám fából készült. A terem belmagassága hatalmas volt, illett a többi asgardi helyiséghez.

Odin megfáradva megkerült és leült az asztala mögötti székébe.

Mutatta, hogy foglaljak helyet, de én mosolyogva visszautasítottam jelezve, hogy jó így nekem.

"Vannak olyan átjárók, melyeket még Heimdall se ismer. Jómagam apám, Bor kalandvágyó természetének köszönhetem, hogy tudomásom van néhány hollétéről. Ezeket a fiaim gyermekkorában adtam tovább nekik, de Thort nem érdekelték az ilyesfajta rejtélyek, inkább a kardforgatás és a harc fogalta le. Ám Lokival más volt a helyzet. Őt vonzották az ehhez hasonló mendemondák. Nem tudom azóta talált e több titkos bejáratot vagy kijáratot, de az általam feljegyzettekről biztosan tud."

"Mire célzol ezzel, Odin?" kérdeztem kicsit félénken a királytól.

"Te mindenkinél több időt töltesz a fiatalabb fiammal. A legkedvesebb személy vagy számára az anyja mellett. Kérlek derítsd ki, tud e többet az átjárókról, mint mutatja." a kezét az asztalra tette és a szakállát kezdte simogatni vele.

"Ennyit vársz tőlem?"

"Csak ennyit, Nissa." tette szét a kezét az asztal tetején.

Meghajoltam, de ekkor nevetést hallottam. Felnéztem a hirtelen hangra és akkor realizáltam, hogy Mindenekatyja adta ki az örömét.

"Kérlek, Nissa. Mostmár egyenrangú felekként beszélhetünk. Nem kell meghajolnod előttem, Vanaheim királynője."

"Ahogy óhajtod, felség." felegyenesedtem, majd már indultam is, de még a vállam fölött elnézve odavetettem a királynak. "Amit kívántál, megteszem." egy halvány mosolyt csaltam ezzel az arcára és már kinn is voltam a szobából.