Fight For Love - [ Loki ]

A betegség

Ahogy egyre kijjebb kerültünk a kastélyból, úgy tűntek fel előttünk a messzi vízesések, erdők.

Már elengedtük egymás kezét, mert egyre több őr ment el mellettünk és nem kockáztathattunk.

A nagy, oszlopos folyosón haladva közelebb értünk a gyakorlópályához, melyen Thorral szoktuk gyakorolni a kardvívást.

Már át lett alakítva, hiszen ahogy cseperedtünk fel és váltunk felnőtté egyre nagyobb hely kellett.

Egy alkalommal, amikor még nem volt átépítve, egy küzdelem során Thor rádobott a fegyverraktár tetejére és az beszakadt alattam. Ez volt az egyik kiváltó oka a fejlesztéseknek.
Szerencsére nem lett komolyabb bajom, a sebeimet Frigga segítségével Loki látta el.

Az egyik boltív alatt megálltunk és kinéztünk a pályára.

Ott még csak előkészítették a fegyvereket a délutáni gyakorlatra, melyen én nem szoktam résztvenni, hisz ez a nap a varázserőm tanulásáról szól, nem az edzésről. Ígyis jobb harcos vagyok, mint Thor vagy Baudier, még Odin szerint is. Ez kicsit sérti a szőke isten egoját, de biztos vagyok benne valahogy meg tud birkózni vele.

Ahogy így nosztalgiáztam és figyeltem a sürgő csapatot Loki közelebb jött hozzám és a kezét a finom, hideg kőkorláton egyre közelebb hozta az enyémhez.

Az arcom hirtelen pirosba váltott, mint azok a roggi bogyók, melyek otthon teremnek és meggyógyítják a mérgezést.

A gyakorlópályára tapasztottam a szemem, amíg Loki keze vészesen közeledett az enyémhez. Ő sem nézett rám csak a lenti embereket figyelte.

"Nissa, Fivérem!" szólalt mögöttünk egy fiatal hang.

Ahogy hátra fordultunk mind a ketten Thort pillantottuk meg, aki az edzéshez volt öltözve.
Ezüst fémpáncélt viselt, sötétkék gyapjú nadrágot és a karján barna bőr karvédőket. A haja igazán aranynak tűnt a sok sötét színtől, melyeket viselt.

"Szervusz Thor! Látom már készen állsz az edzésre."

"És te?" kérdezett vissza csak is rám fókuszálva a figyelmét. "Lesz alkalmam megküzdeni veled a mai nap folyamán?" ahogy ezt kérdezte lenyúlt a kezemért és az ajkait rátapasztva kézcsók kíséretében hajolt meg. A szemkontaktust még mindig tartotta, így észrevehette a pírt, ami mostmár halványabb volt mint egy perccel ezelőtt, de még mindig ott ragyogott az arcomon.

"Csak nem zavarba hoztalak, hölgyem? Esküszöm nem állt szándékomban." vigyorogva nyugtázta sikerét, azt sejtve, hogy az arcom az ő érintésétől lángol.

"Igazából nem te hozt..." kezdtem volna kijavítani, amikor Loki megragadta a karom és maga mellé húzott. Így Thor figyelme átterelődött a testvérére, aki most átvette tőlem a szót.

"Valójában Nissa reggel óta rosszul érezte magát és amikor az órát tartottam láttam, hogy piros az arca. Javasoltam neki, hogy jöjjünk ki sétálni, így a pír ami az arcán pihen már az elmúlóban lévő betegség jele." micsoda gyógyítói okfejtés, le vagyok nyűgözve.

"Értem... hát, testvér köszönöm, hogy vigyázol a menyasszonyomra. Rád mindig számíthatok!"

Loki szarkasztikus mosolyt mutatott bátyja felé, majd a karomat elengedve rám nézett, engedve, hogy mostmár beszélhetek.

Igaza volt, amikor elragadta tőlem a szót, mert ha nem teszi elképzelhető, hogy elárultam volna a kettőnk titkos kapcsolatát.

"Magamat is meg tudom védeni, ezt már számtalanszor bizonyítottam neked, drágám." nevettem el magam és a végére biggyesztettem egy szarkasztikus becenevet.
Úgy tűnt Loki és Thor is komolyan veszi, mert mögülem fortyogó dühöt, előlem pedig irdatlan mennyiségű örömet éreztem.

"Igazad van, de ha legközelebb összecsapunk nem engedem, hogy felül kerekedj."

"Eddig sem az engedékenységed miatt győztelek le." keresztbe tettem a kezem a mellem előtt, mely már kezdett gömbölyödni a koromnak köszönhetően, de sajnos az előttem álló kék szempárja ennek hatására rátapadt és nem hagyta el, amíg rá nem szóltam. "Hé, Thor! Ne hidd azt, hogy azért mert ilyen a ruhám még nézheted az idomaimat!" gyorsan eltakartam a kebleimet a kezemmel, majd megfordultam és forró fejemet belefúrtam Loki nyakába.

Thor csodálkozva figyelte az előtte kibontakozó jelenetet, ahogy Loki meglepődve, majd megnyugdova körém fonta a karjait, úgy mintha egy sziklán állnánk és ha elengedne a mélybe zuhannék. A szemét becsukva suttogott édes, megnyugtató szavakat a fülembe, melyekre kezdtem elengedni.

"Nem lesz semmi baj, nem engedem a közeledbe a felügyeletem nélkül. Hidd el én megvédelek téged bármi történjék is. Én mindig itt leszek neked." Thor csak pusmogást hallhatott az egészből, de a szavakat nem hallotta ki.

Loki szúrós pillantással nézett a fivérére, aki megszeppenve és szégyenkezve kullogott a pálya irányába.

Egy pár percig még így maradtunk Lokival, majd lassan egyenletessé vált a légzésem és kicsit eltoltam magam tőle, de még mindig engedtem, hogy átöleljen.

"Elment?" kérdeztem körülnézve.

Loki zöld szempárja elmosolyodott zavaromat látva. A tekintetemet figyelte, ami szinte összeolvadt az övével.

"Nincs semmi baj, megnyugodhatsz." biztatás képpen megsimogatta a hajamat, majd hozzátette. "Ha úgy vesszük miattad alakult így a helyzet."

"Tessék?!" háborodtam fel és toltam el magam tőle. A kezemet megint keresztbe tettem a mellemen, s nem figyelve a mozdulataimat döbbentem rá, hogy mire érti Loki. "Nem tehetek róla, hogy lánynak születtem! Különben is ez majd később lehet megmenti Asgard életét!" mutattam rá az adottságomra.

Loki egy pillanatra lenézett rá, majd vissza a szemembe és elmosolyodott.

"Az én életemet viszont elvenné, ha másé lenne." vigyorgott továbbra is, ám a hangjában megbújt egy kis féltékenység.

"Édesem..." kezdtem bele amíg közelebb léptem a fiúhoz. "...a lelkem, a testem, mindenem a tiéd." lepillantottam a domborulatomra, majd incselkedően fel Lokira. "Ezekkel egyetemben."

Mind a ketten hatalmas nevetésben törtünk ki. Az egész folyosó zengett a hangunktól. Már Lokira támaszkodtam a kezeimmel, mert féltem hogyha elengedem még kiszaladna alólam a lábam.

Pár perc kellett ahhoz, hogy lenyugodjunk, majd lassan újra egyenletesen kezdtem lélegezni. Felnéztem az előttem állóra, aki kinyújtva tartotta a kezét felém.

"Gyere, menjünk a kertedbe."

A szemem felcsillant az örömtől és boldogan követtem a virágillat irányába.