Fight For Love - [ Loki ]

Lószelidítés

Nem akartam hinni a fülemnek. Odin kiátkozta Thort, a saját fiát!

A meglepődött és megvető pillantásom mögül láttam, hogy Mindenekatyja még odasuttog valamit a pörölynek, melyen megéreztem a változást, majd a fia után hajítja a fegyverét.

Mielőtt becsukódhatott volna a kapu elé léptem és nyúltam volna a fiú után, ha a másik testvér nem kapja el a kezem, mellyel visszahúzott magához.

Az átjáró lassan bezárult és mi hárman, Odin, Loki és én ott maradtunk szótlanul.

A király lassan és fejét rázva lelépdelt a kapukat nyitó emelvényről. Lejövetelében magában dühöngött, mely nem maradt a figyelmemen kívül. Amikor leért és indult volna a kastély felé felkapta a fejét és hirtelen felénk fordult.

Mi még mindig egymást tartottuk, vagyis inkább Loki tartott engem a lábamon. Ha elengedett volna elképzelhető, hogy nem tudtam volna talpon maradni. A derekamnál fogott a bal karjával, én a nyakába kapaszkodtam a jobb kezemmel és a balomat a mellkasán pihentettem. A szemem egyszerre szórt szikrákat Odin felé és mutatta félelmemet a felgyorsult légzésem. Loki jobb keze szabadon  maradt még mindig veszélyre számítva. Bevallom én sem voltam benne biztos a következők lefolyásában.

Odin először az én tekintetemet viszonozta, majd miután nyugtázta állapotomat a fiatalabb fiára nézett fel.

"Loki, kérlek vidd el Nissát a hálótermébe, pihennie kell. Az állapotára való tekintettel vidd Sleipnirt is, úgy hamarabb visszajuthattok a palotába." mielőtt többet mondhatott volna egy köpenyfordulattal eltűnt a szemünk elől.

Lokival egymásra néztünk, egy ideig próbáltuk fürkészni a másikat, megfejteni mire gondolhat a párunk. Nyerítés szakította meg a pillanatunkat, majd az állat közelebb jött és az orrát kettőnk közé dörgölte, mintha szét akarna választani minket. Fejével a herceg felé fordult és mintha féltékenység tükröződött volna a szemeiben.

"Úgy látszik nem sikerült megkedvelnie engem ennek a lónak." hangzott a konklúzió a szerelmem elől. Kuncogni kezdtem, s simogattam a ló sörényét.

Nem néztem másfele, csak az állatra, mely most szemkontaktust létesített velem. Átható pillantással koncentráltam arra, hogy a fejébe tápláljam a gondolatokat. Kifele biztos nevetségesen festhettem, mert hallottam egy elfojtott nevetést, de nem törődve vele tovább folytattam a feladatomat.

A ló viselkedése egyből megváltozott, ahogy befejeztem az idomítását. Felcsillant a szeme, mintha közülünk való lenne és közelebb topogott Lokihoz. Nem tudva féljen-e vagy örüljön a ló közeledtének inkább hátrahúzódott.

"Nyugodj meg. Nem akar bántani, mostmár kedvel téged." engedte a biztatásomra, hogy a ló pár centire álljon meg előtte. Amikor az nem mozdult kinyújtotta felé a kezét és az állat engedte, hogy megdédelgesse. Ahogy élvezte a cirógatást egyre közelebb nyomta a fejét Loki tenyerének és mint egy kiskutya, úgy vágyott az érintésére.

"Úgy ahogy te?" kérdésével visszarántott az csodálásomból Loki. Elvigyorodtam, majd úgy ahogy a vigyor jött, olyan gyorsan távozott és váltotta fel annak a helyét a kifejezéstelen arcom.

"Én nem kedvellek." jelentettem ki egyszerűen. A férfi ereiben megfagyott a vér és aggódó pillantással állt meg a ló simogatásában. "Én szeretlek."

Láttam rajta, hogy a megfeszült izmai elernyednek és lelazul az idegesség pillanatnyi állapotából.

Vigyorogni kezdett, majd rám nézett és az értetlenkedve nem tudtam hova tenni újból támadt incselkedését. Zölden felvillantak a szemei, mintha két smaragddal néznék farkasszemet, majd egy láthatatlan erő hirtelen hozzá rántott. Azt a karját, mely nem a lovon pihent a derekam köré fonta és egy nem várt csókban egyesítette a szánkat.

Amikor elhúzódtunk még mindig ott pihent az az elégedett vigyor az arcán, melyet legszívesebben most letöröltem volna róla.

"Miért bánsz velem így? Ezt érdemlem?" kérdezte egyszerre megbántottam és piszkálkodva.

"Így tartom fenn a lángot." válaszoltam neki viszonozva az incselkedését. Egy vállvonással oldalra néztem és lassan végighúztam a kezem a nyakamon.

Ő követte a kezem mozdulatát, majd a szeme éhesen falta látványomat a szoknyám aljától az elnéző szememig. Egyszer csak megrántott és kénytelem voltam rá nézni. Közelebb szorított magához úgy, hogy szinte összeért az ajkunk.

"Elég rád néznem és egyből feltüzel a látványod." suttogva kaptam ezt a bókot, mellyel sikerült pirosba borítania az egész arcomat. Elégedetten nyugtázva mondatának eredményét egy kis csókot nyomott a számra, majd elengedte a lovat és mindkét kezével a derekamat fogta.

Mielőtt esélyem lett volna megszólalni felrakott az óriás ló hátára, melyet a hirtelen sikításom kisért. Sleipnir kicsit lehajolt, hogy Lokinak is legyen esélye felszállni. Miután ő is ott ült a nyeregben hátranyúlt és átkulcsolta a derekán a karomat.

"Akkor indulhatunk, felséged? Nem akarom, hogy leessen a legbecsesebb drágakő Asgardban." hátrafordult a fejével, de csak, hogy éppen rálátásom volt a fél arcára. Bámultam, amíg lehetett és azon gondolkodtam, hogy milyen helyes az arany csillogásban. "Irány a hálószobád?"

Az arcomra még egyszer kiült a pír és beletemettem Loki hátába. Még szorosabbra fontam a karjaimat körülötte, amíg ő nevetve indulásra sarkallta a lovat.