Strange Couple /BEFEJEZETT/

16.Rész

-Egy kis figyelmet szeretnék kérni. Szolt bele a mikrofonba Emma.

Mindenki tekintete a 20éveiben járó hölgyre szegezte.

-Mivel hogy ma volt az utolsó tanítási nap, és én a 10C-.nek tettem egy ígéretet úgy 2héttel ezelőtt. De sajnos el felejtettem ezért elnézéseteket kérem de most itt vagyok hogy, végre kiderüljön hogy kicsodát festett le! Mindenki tapsolni kezdett valaki fütyült is. Én meg egyre izgatottabb lettem. A szívem a torkomba volt, a levegőt nehezen vettem. A tenyerem elkezdett verejtékezni. Nagyon ideges lettem. Talán még is rossz ötlet volt eljönni.

-Hé Ren minden rendben? Tette a hátamra a tenyerét Lisa.

-Persze. Mondtam egy félmosoly kíséretében.

Tekintetem ismét a színpadon lévő lányra szegeztem és csak reménykedtem benne hogy nem fogja elárulni hogy ki melyiket festette.

-Köszönöm fiúk hogy felhoztátok. A diákoknak portrét kellett készíteni. Méghozzá a szerelmüket vagy azt a személyt aki nagyon tetszik nekik. Óvatosan Lisára pillantottam majd vissza a színpadra, lévő lányhoz. -Mert ugyan is a téma a szerelem volt. Mosolygott.

-Ez eléggé izgalmas. Súgta a fülembe Lisa. Már a hideg is kirázott. De jó értelembe.

-Most végre meg tudom hogy kit festettél le. És kit kell majd össze verjek ha megbánt. Kacsintottam a lányra.

-Most végre kiderül hogy igazat mondtál-e nekem Davidson. Mosolygott rám, és elpillantott.

Szovaaal csak emlékszik arra hogy azt hazudtam hogy Scottot festettem le. Ohh Istenem minek kellett nekem ide eljönnöm?!

-Akkor rántsuk le a leplet és tudjuk meg végre az igazságot. Nevetett Emma, majd oda ment a vásznakhoz. Megfogta a fehér lepedőket és lehúzta az összesről. Mindenki elkezdett tapsolni és mosolyogni. Volt aki elpirult, volt aki zavarban volt. Végig néztem a festményeken és megláttam magamat. Majd tovább néztem, és ismét. Kettő személy engem festett le. Hála az égnek csak én festettem le Lisát. De kik festhettek le engem? Rápillantottam Lisára aki csak ámult és bámult a róla készült portréról.

-Köszönöm a figyelmet és jó bulizást nektek! Köszönt el tőlünk Emma és el húzta a csíkot.

-Ren nem mondta a neveket! Lisa csalódottan rám pillantott.

-Nem mondta a neveket!! Egy nagy mosoly került az arcomra. Megnyugodtam. Azért egy kicsit érdekelt hogy kik voltak azok a személyek akik lefestettek. Gondolom az egyik Scott volt. Felismerem a kéz ügyességét. Csak ő tudja mindig egy árnyalattal elcseszni a hajam színét. De a másik portré. Az életű volt. Nem ismertem fel a kézügyességét. Nem tudtam hogy ki festhette azt.

-Meg kell tudnom. Mondta Lisa.

-Mi? Még is mit? Néztem rá értetlenkedve.

-Meg kell tudnom hogy ki festett le.

-Miért érdekel ez téged ennyire?

-Most komolyan Ren. Téged egyáltalán nem izgat az hogy még is ki az a két személy aki lefestett? Nézett rám kérdőn, karbatett kézzel.

Ezek szerint nem ő volt a másik aki lefestett. De akkor ki? Kezdett furdalni a kíváncsiság. -Igazad van Johnson! Tudni szeretném.. Sőt tudni akarom hogy ki volt a másik személy aki a múzsájának választott!

-Nah ugye ez a beszéd. De még is hogy fogjuk kideríteni?

-Van egy ötletem. Azzal megragadtam a lánykezét és elindultam vele be az épületbe. Beérve a nappaliba mai most a tánctér volt meg álltam. Elkezdtem keresni a 20 éveiben járó nőszemélyt aki már szinte a testvérem volt, anyám helyett anyám. Kerestem de nem találtam. Össze vissza cikázott a tekintetem az emberek között. Majd megláttam az asztalnál az italok mellett.