Strange Couple /BEFEJEZETT/

25.Rész

Az üzenettel nem nagyon törődtem. Inkább meg se néztem. A képeket amiket kinyomtattam bele raktam egy borítékba, majd szedtem a sátorfámat és indultam a virágboltba.

Mostanság egy kicsit sokat veszekszünk Lisával. Leginkább az én hibámból. Sajnos eljött az az időszakom amikor Ren Davidson féltékenységet játszik a hét napjából vagy húszszor. Nem szeretném hogy azt higgye hogy nem bízom benne. Mert igen is bízom benne, inkább azokban nem bízom akik közelednek felé. Próbálok uralkodni magamon de nem nagyon szokott összejönni, és ennek az az ára hogy vitázunk és össze veszünk. Most hogy újra elkezdődött a suli sok a feszültség érettségi közeledik, a meccsek, Tina a leszbikus gyűlölő anyuka is sokat betesz, és hát ma vagyunk 3 hónapja együtt. Nah meg hát azok az emberek akik leszólnak néhanap. Eddig még csak engem találtak meg, de jobb is. Nem szeretném ha Lisát zaklatnák ezzel, hogy velem van együtt. Habár jobb mint az exe aki bántalmazta..

Virágboltba beérve kértem egy szál rózsát és már indultam is barátnőmhöz.

Házukhoz érve simán mentem be a kapun. Mintha otthon lennék közeledtem az ajtó felél. Csak ne legyen itthon Tina. Könyörgöm csak ne legyen itthon. Bekopogtam és Tomas az az Lisa édesapja nyitott ajtót.

- Szia Ren, de rég láttalak. - mosolygott rám kedvesen.

- Helló, hát azon az estén igen csak elfajultak a dolgok. - ekkor eszembe jutott ami aznap történt

Visszaemlékezés:

„-A furcsa pár..- itt megfogtam Lisa kezét és ujjainkat összekulcsoltam. -Mi vagyunk.- emeltem fel az összekulcsolt kezeinket.

Mindenki kitágult szemekkel nézett ránk. Mary szemében mindent láttam. Haragot, csalódottságot szomorúságot. Tomas csak nézett minket. Anya pedig mosolygott. Boldogságot mutatott ki.

-Ren a barátnőm. A szerelmem. A párom.- mondta Lisa. Ennek a mondat hallatán elmosolyodtam.

-Gratulálok nektek lányok. Nagyon aranyosak vagytok együtt. És büszke vagyok rátok hogy ezt így elmondtátok nekünk.- jött oda anya, és egy nagy ölelésbe húzott minket. Majd puszival gratulált nekünk. Ez az háromból egy megvan.

-Hát tényleg nem egy megszokott párost alakítotok így ketten. De ha boldogok vagytok akkor áldásom rátok.- mosolygott Tomas, majd oda jött és ő is puszival gratulált nekünk. Már kettő.
Mary még mindig nem szólt semmit. Kérlek fogadd el. Fogadd el. Hajtogattam ezt a szót magamba.
Csak ott ült és nézte az összekulcsolt kezünket. Kezdtem félni. Nem tudtam mire számítani. A nő felállt. Hozzánk lépett. Ránézett a lányára majd rám. Azt hittem hogy meg akar ölelni minket és gratulálni. Hat akkor azon az estén meg tanultam azt hogy hinni a templomba kell. Mary felemelte a kezét, és egy hirtelen mozdulattal megpofozott. A fejem elfordult az ütés miatt. Arcom égett a nő ütésétől. Másik kezemet ökölbe szorítottam vissza tartva haragomat. Visszanéztem rá.

-Meg rontottad a lányomat! Nem látlak szívesen a házamba. Lisa közelében meg ne merjelek többet látni!- mondta dühösen, majd eltűnt az étkezőből.

-Drágám várj egy kicsit.- ment a nő után a férfi. Ott áltam még mindig lesokkolva.
-Jól vagy?- nézett rám könnyes szemmel Lisa.

-Igen. Minden rendben nyugodj meg.- simítottam meg az arcát egy halvány mosoly keretében.

-Ren drágám jól vagy?- jött oda anya és lekezdte nézegetni az arcomat.