Strange Couple /BEFEJEZETT/

21.Rész

Tudjátok van az az érzés amikor vágytok lelkileg és testileg is a párotokra. Az egész lényed őt akarja. De azzal az egyetlen apró dologgal nem számolsz hogy éppenséggel durván van benned alkohol, továbbá még mindig szűz vagy. Na igen.

/JÚLIUS/12/10:41/

A futás mindig is jól esett. Levegőn voltam, mozgásban az "izmaimmal" kedvenc zeneszámaimat hallgatva a futok el azon park előtt ahol meg szerettem volna csókolni Lisát. Mindig elmosolygok ez hely láttán. Fűz hozzá egy emlék, egy olyan emlék amit nem akarok soha elfelejteni.

Mikor végeztem a reggeli futássommal, meg ettem egy tál gyümölcsöt. Letusoltam, felöltöztem majd leültem a nappaliban lévő kanapéra. Telefonomon átfutottam a közösségi oldalaimat, válaszoltam egy két üzenetre, mikor csöngettek. Az ajtót kinyitva egy váratlan vendég fogadott. Tényleg váratlan volt.

-Wáó Roy.- néztem végig a fiún aki egy kicsit (na jó nagyon) nyomin nézett ki. –Minek köszönhetem ezt a furcsa látogatás szerűséget?- dőltem az ajtófélfának.

-Nehogy azt hidd hogy örömmel jöttem hozzád.- fintorgott. –Hoztam valamit ami érdekelne téged.- nyújtott felém egy fekete hátizsákot.

-Ha bomba a tartalma a zsáknak akkor tartsd meg.-

-Csak nyisd ki.- nyújtotta felém.

Szem forgatva elvettem a hátizsákot. A hátizsák tartalma 2 stoplist, király kék színű csukló szorítót, és egy mezt tartalmazott. A mezt jobban meg néztem. Az én mezem volt. 18-as számmal a hátán. Feltörtek bennem az emlékek. A jó emlékek. De hirtelen el is szálltak ezek az emlékek. Hanyagul visszadobtam a táskába a mezt, majd Roy kezébe nyomtam a hátizsákot. Furcsán nézett rám, szólásra nyitotta száját. Nem akartam hallani. Nem akartam tudni hogy mit akar. Inkább rá csaptam az ajtót.

-Remélem tudod, hogy úgy elbukják a meccset mint a szar.- ütött rá az ajtóra majd elment. Neki döntöttem a hátamat az ajtónak és lecsúsztam a földre. Nem akartam sírni, erős szerettem volna maradni. Nem akarok vissza menni. Nem akarom újra átélni a csalódás érzetet.

18:09.

-Nem hiszem el mindig rád kell várni!!- kiabált Amy az ajtóban, türelmetlenül.

-Mindig is ilyen lassan készült el?- hallottam meg a kérdést a barátnőmtől.

-Egyszer az a baj hogy túl gyorsan készen vagyok, aztán meg az hogy egy kicsit szeretnék valahogy kinézni.- jöttem elő a fürdőből. –Döntsétek már el végre hogy mit akartok!- bunkóztam velük.

-Jolvan Miss mindjárt készen vagyok.- szemétkedett velem Amy.

-Amy ÚR ISTEN ELKENŐDÖTT A RÚZSOD!- mondtam kétségbe esetten.

-MI HOL????!- fordult a tükörhöz azzal a lendülettel beverve a tükörbe az arcát.

-A tükrön.- nevettem.

-Idióták.- nevetett Lisa.

-Na akkor most megyünk vagy sem?- néztem vissza rájuk az udvaron állva.

-Mehetünk.- dünnyögte Amy az orra alatt.

Oda úton összekulcsolt kézzel mentünk Lisával. Már nem féltem az elitéléstől. Csak attól hogy az anyja meglát minket. Ha megtudja hogy hazudott neki Lisa arról hogy mi már nem vagyunk együtt abból hatalmas nagy balhé lesz. Nem akarom elveszteni, azt szeretném hogy elfogadjon minket. Elfogadja azt hogy egy lánnyal vagy együtt az ő egyetlen "kislánya".

Scotték házába beérve megcsapott a tömény alkohol szaga. A zene bömbölt, fények ezrei világították be a lakást.

-Áááá Ren Davidson és barátai.- nézett végig rajtam Marcus.

-Áááá.. Marcus a részegség megtestesítője.- pacsiztam le a fiúval. Tudom év végén azt mondtam hogy Marcus egy nyomorult féreg.. De sajnos nem volt időm jobban megismerni. Attól hogy nőcsábász lehet még nagyon jó ember is.

-Iszunk vagy iszunk?-

-Iszunk!- válaszoltam, mire ő nagy mosolyra húzta a száját és már hozta az első italunkat.

-Ezek szerint te vagy a házi gazda Scottéknál.- jegyezte meg Lisa.

-Csak nincs kedve veletek beszélni.-

-Hát innen fúj a szél.- nézett Amy az előttünk elviharzó Scottra.

-Táncolunk?- suttogta a kérdést a fülembe Lisa. Megfogtam a lány kezét és behúztam a tömegbe. Lassúztunk, a tömeggel is táncoltunk együtt.. Nagyon jól éreztem magam.

Az este folyamán rengeteget ittam. Eljutottam arra a pontra a mi a részeg szintem. Forgott velem a világ dölöngéltem jobbra balra. Hirtelen egy szobába kerültem azon belül a kanapén ültem valami furcsa pózba. Barátnőm az ölembe ülve csókokkal halmozta el a szám körüli területet. Majd végre valahára megcsókolt. A szánk szinkronba mozgott, nyelvünk táncot járt. Kezemet a fenekére vezettem majd azt megmarkolva egy nyögést kaptam válaszul a lánytól. Lisa rátért a nyakamra. Ahol csak tudta ott puszilta. Kezével megmarkolta mellemet és azt fogdosta markolgatta. Éreztem egy érzést. Egy bizsergető érzést. Melegség és vágy járta át az egész testemet.

Akartam őt. Az egész lényem akarta őt. Vágyott rá. Részeg voltam, de nem nagyon akart érdekelni. Lendületet vettem magamon, Lisa a hátára feküdt én meg a csípőjére ültem. Egyből a nyakára tapadtam végig csókoltam mindenhol ahol csak tudtam egy kis résznél meg álltam, elkezdtem szívni. Ő ezt egy nyögéssel díjazta. Mikor végeztem megnéztem a mesterművemet. Egy szép kis lila foltot hagytam a nyakán.

-Ennyire tetszik?-

-Ühuuum.- öleltem át. Majd szépen lassan elnyomott az álom.

--Sziasztok, ez a rész nem lett a legjobb sőt, semmilyen lett. Meg most máson is dolgozom szóval így időm az nuku.  Ne haragudjatok. De igyekezni fogok, a következő rész remélhetőleg hosszabb lesz és sokkal jobb lesz. Pusszantalak Titeket addig sziasztok!--