Strange Couple /BEFEJEZETT/

18.Rész

 Reggel nagyon nagyon nehezen keltem fel. Egész éjszaka amit alvásra kellett volna ki használnom azt az vacsora közben történtekre való gondolásra használtam. Nem tudtam elhinni hogy az anyja konkrétan eltiltott Lisátol. Nem tudtam elfogadni, ahogy ő azt nem tudta elfogadni hogy velem van együtt az egyetlen lánya. De nem fogom feladni. Nem az a fajta vagyok aki csak ilyen könnyen fel adja hogy eltiltották a szerelmétől. Per pillanat várom Amyt, hogy elmondjam neki az este történéseit. Még semmit se tud. Kíváncsi leszek a reakciójára. Pár perc múlva 3óra. Július elseje van. Úgy döntöttem hogy inkább a nappaliba várok Amyre. Épp ülnék le amikor kopognak.

-Gyere, nyitva van.- kiabáltam a kanapéról.

-Igazi vendégkedvelő vagy miss lustaság.- jött hozzám Amy egy ölelésbe húzva. –Na miújság? Hogy sikerült az este?- kérdezte levakarhatatlan vigyorral az arcán.

-Lisa eszméletlenül jól nézett ki. De tényleg.- tartottam egy levegővételnyi szöveget. –Majd elmondtuk a desszer fogyasztása közben hogy együtt vagyunk. Anya nagyon örült neki, Lisa apukája jól fogadta. Na és hát anyukája úgy döntött hogy megpofoz és eltilt a lányától mert éppen utálom a leszbikusokat kedvében volt. Majd haza küldött minket és jah.- hadartam el a szavakat.

-Nah ácsi várj!- emelte magasba a kezét. –Megpofozott?- nézett rám lesokkolva.

Csak bólintottam.

-Hát ez a nő nem normális.- meredt maga elé. –Anyukád gondolom jól kiosztotta.-

-Nem, nem hagytam neki. Lisa meg csak.- könnyezet be a szemem.

-Gondolom kiakadt.-

-Igen, és csak sírt. Majd mikor elakartunk menni, kiszeretett volna minket kísérni. De ez nem jött össze mert drága Homofób anyuci felküldte a szobájába. Lisa pedig ezt egy útállakkal díjazta.-

Amy döbbenve hallgatta végig az egész storyt a legelejétől a végéig. Mindent részletesen elmeséltem neki.

-Na akkor mi a terv?-

-Fogalmam sincs.- zártam volna le a témát. De Amy nem tágított.

-Na ne szívass! Mindig van valami terved ötleted. Ez ugyan olyan mint amikor Scottnál aludtunk úgy hogy anyáék nem engedték meg. De neked erre is volt terved. Ahogy mindig van.- mondta a szemembe Amy.

-De most nincs.- hajtottam le a fejem. –Amy olyan mintha hiányozna belőlem valami. Nem jönnek úgy az ötletek. Nem tudok semmire se figyelni koncentrálni meg még úgy nem.- vallottam be az igazat.

-Mond csak. Ez a helyzet mibe más mint a többi amit megoldottál?- nézett rám kérdően.

-Lisáról van szó Amy! Nem akarom elveszteni. Most kaptam meg.- csuklott el a hangom.

-Akkor kurva gyorsan találj ki valamit hogy ne veszítsd el!- emelte fel a hangját.

-Jó próbálok.-

-Csináld is!- bátorított.

Felálltam a kanapéról és elkezdtem oda vissza járkálni hátratett kezekkel, majd elkezdtem gondolkodni. 10perc után Amy rukkolt elő valamivel.

-Mi lenne ha elrabolnánk Lisát és Mexicóba költöztetnélek titeket?.- furán ránéztem. –Nevet változtattok, majd lesz 3 gyereketek és mindnek én leszek a kereszt anyja.- azt hittem hogy falnak megyek.

-Jó oké, dobáld csak a rossz ötleteket amíg ki nem fogysz belőlük.- mondtam a lánynak aki csak egy szúrós tekintettel díjazta a mondatomat.

-Akkor had halkam a te tökéletes hibátlan ötletedet.- dőlt hátra a kanapén, kezét feltéve a háttámlájára kérdően rám nézve. –Már ha van.-