Strange Couple /BEFEJEZETT/

6.Rész

Amy: Ren! Te agyament nem normális...Fhuuuuuuu!!! -_-

Ren: ?

Amy: Scott randira hívott te lüke!!

Ren: Tudom Amy.

Amy: De akkor én minek mennék oda ???!

Ren: Scott azt mondta hogy ez csak egy baráti találkozó lenne és nem egy randi.

Amy: Ahhjjj.. Tudod hogy milyen. De te nem-et mondtál! A legjobb pasinak az osztályba! Te nem vagy normális!

Ren: Amy ez zűrös, nem akarok erről az egészről beszélni. Zárjuk le, nem és nem. Kész.

Amy: okééé...

Igazából semmit nem érzek Scott iránt. Csak barátságot! Ő nekem olyan mintha a bátyám lenne. A legjobb fiú barátom, csak barát és semmi más. Igaz hogy helyes. De egyáltalán nem érdekel! Csak barátként tekintek rá. Bár ezt eltudnám mondani Lisáról is. Közel 11 körül jár már az idő. Nagyon kimerült voltam. Leoltottam a szobám lámpáját, bebújtam az ágyamba. Telefonomat felraktam a töltőre. Szépen lassan elaludtam.

-Amy én leszbikus vagyok. Mondtam Amy szemébe.

-Az lehetetlen! Nem lehet. Mondta Amy. -És mi lesz akkor ha rám nyomulsz vagy valami? Undorító.. Úgy érzem hogy ennek a barátságnak itt és most vége! Mondta komolyan, semmi érzelmet kimutatva.

-Amy,kérlek, kérlek!!! Ordítottam sírva utána. Térdre borultam és csak sírtam és sírtam. Nem tudtam mi van velem. Csak színeket láttam, és zászlókat. A fény majd meg vakított, de később minden olyan megfelelő fényességű lett. Emberek közt találtam magam. Mi folyik itt? Kérdeztem magamtól. Rengeteg ember volt körülöttem és csak előre mentek. Nevettek, mosolyogtak, boldognak tűntek. A zászlókat csak lobogtatták. Fiúk, Lányok egyaránt. A dologba az volt a furcsa, hogy párba voltak a legtöbben. Fiú fiúval, lány lánnyal. Hova kerültem én?!!

-Nah végre hogy megtaláltalak. Megfordultam és Lisával találtam szembe magam, aki kürtöskalácsot tartott a kezében. -Azt hittem hogy elszöktél. Mondta mosolyogva.

Riadtam átöleltem. -Ennyire hiányoztam? Kérdezte nevetve.

-Ho.. Hol.. Kapkodtam a levegőt.

-Kürtöskalácsért voltam. Ren jól vagy? Fal fehér vagy! Kérdezte riadtan.

-Ho... Hol.. Hol vagyok??! Kérdeztem levegőért kapkodva.

-A felvonuláson. Minden rendben? Gyere üljünk le oda a padra.

Megfogta a kezemet és húzott magával, át az embereken. Leültünk egy kicsit meg könnyebbültem.

Ismét megkérdeztem tőle: -Hol vagyunk Lisa?

-Felvonuláson. Felelte, egy kicsit nyugodtabb hangon.

-Milyen felvonuláson??

-Meleg felvonuláson. Mondta.

-Mit keresünk mi itt? Vagy most miért vagyok itt? És te? Miéért??! Minek vagyunk itt Lisa? Mi ketten, mi ként vagyunk itt?? Lisa válaszolj ordítottam rá!

-Egy párként vagyunk itt Ren! Nézett rám értetlenül.

-MI??! Egy párként?! Le voltam döbbenve, Lisa és én egy pár.. Hogy és mi..

-Igen. Felelte furcsán nézve rám.

-Mióta vagyunk együtt?

-1hónapja és 2 hete.

-Mennyi??!

-Ren jól vagy? Hívjak orvost? Kérdezte. -Igyál egy kis vizet, nyújtotta a vizes üveget.

-Ne, nem kell orvos. Igen jól vagyok, csak olyan furcsa. Scotték hól vannak? Kortyoltam bele a vízbe.

-Amyvel van randin. Mondta örömmel teli.

Annyira meg lepett ez a válasz, sugárba kiköptem a vizet. -RANDIN???!!! Néztem rá meglepetten kidüllett szemekkel.

-Igen. Ismét furán nézett rám.

-Scott és Amy?!!

-Ren beütötted a fejed? Vagy valaki fejbekólintott a zászló nyelével?! Kérdezte értetlenkedve.

-Nem csak olyan furcsa minden. Mintha nem is emlékeznék azokra a dolgokra, amik velünk történek.

-Akkor had elevenítsem fel a memóriád. Mondta komolyan, s közbe mélyen a szemembe nézve.

Nem értettem mire akart célozni, de nem is lett volna rá időm elgondolkodni a mondatán. Ahogy ki mondta az utolsó szót, megcsókolt. Hihetetlennek tűnt, még is oly valós volt!

Egy erős csipogást halottam. Kinyitottam a szemem, és a plafont néztem. Riadtan felültem. -Ez csak egy álom volt?! Elkiáltottam magam. Reggel 6:05. Bekapcsolva hagytam az ébresztőt. Szuper... Akkor a csók, nem is volt valós.. A fenébe is! Megnéztem a telefonomat. Május 13/SZOMBAT/ 6:06/ Csak egy álom volt. Pedig oly valósnak tűnt!