Strange Couple /BEFEJEZETT/

15.Rész

Haza értem 3-4 óra körül. Nem siettem haza, sétálgattam erre meg arra. A mai bulihoz meg nincs túl sok kedvem. Csak azért megyek el mert Lisa ott lesz. Azóta fel se hoztuk a csókos dolgot. Vagy is én nem hoztam fel témának. Kíváncsi vagyok hogy ő emlékszik e rá.

-Szia kicsim. Kiáltott anya a konyhából. Tipikus anya. Ha nem dolgozik akkor is csak a konyhába rohangál össze vissza. Lehet hogy majd szülinapjakor kiviszem oda neki az ágyat.

-Vége van?

-Igen vége. Hála Istennek. Nem bírtam már volna tovább. Vonszoltam magam a konyhába.

-Az szuper. Mosolygott. Túlságosan is feltűnően mosolygott. Itt valami nincs rendben.

-Anya minden oké?

-Persze. Miért?

-Csak mert.. hát nagyon.. tudod.. ömm.. Nagyon mosolyogsz, letisztult az arcod.

-Örülök hogy észre vetted. Huppant le velem szembe az asztalhoz. -Egyél egy kis sütit. Kacsintott rám.

-Mit csináltál anya???? Néztem rá kérdően.

-Én semmit, csak tudod járt itt valaki. Fülig ért a mosolya.

-Igeen? És ki is volt az?

-Örülök hogy megkérdezted. Ezzel felpattant a székből, oda ment a konyha pulthoz, és hozott valamit a kezében. Letette elém majd ismét szembe ült velem. Egy boríték volt az. Csak kérdőn néztem anyámat, ő meg csak bólintott hogy nyissam ki.

Megfogtam a fehér boríték szélét, óvatosan feltéptem. A Boríték tartalma egy nyaklánc volt és egy levél. Szemügyre vettem a nyakláncot. Nagyon szép volt. Egy R betű volt rajta. Erre akaratlanul is elmosolyodtam. Megfogtam a levelet kinyitottam és olvasni kezdtem.

"Drága Ren. Bár bizonyára nem emlékszel rám teljesen, de remélem levelem eljut hozzád. Sokáig tanakodtam hogy meg merjem-e tenni ezt a lépést, hogy elmegyek hozzátok, becsöngetek az ajtótokon és anyád ajtót nyit nekem. Ahogy emlékeztem rá, ugyan olyan szép volt mint amikor megismertem. Kerestelek téged de sehol se voltál. Tudom hogy régen nem kerestelek egyáltalán. De ezen változtatni szeretnék. A hibáimat megbántam, majd rájöttem arra hogy mindenemet elvesztettem. A barátaimat, a feleségemet, a gyönyörű egyetlen lányomat."

Itt meg álltam majd anyára néztem. Bevolt könnyezve a szeme. Tekintetem ismét a levélre szegeztem.

"Nem voltam egyáltalán jó apa. De most sok idő eltelt, és úgy gondolom hogy ideje lenne valamit kezdenem magammal. Szeretnék veled találkozni, megismerni, újra az apád lenni"

-Sose voltál az! Ordítottam.

"Szeretnék veled eltölteni egy kis időt. Úgy is itt a nyár elmehetnénk együtt valahová. Elmesélhetnéd hogy eddig hogy teltek a napjaid, kik a barátaid. A pasikról is beszélhetünk. Lényegében annyi hogy szeretnélek vissza kapni. Beszeretném veled pótolni a kimaradt éveket. Azt szeretném ha újra egy család lennénk.

Sok Szeretettel: Apa."

Csak bámulta az utolsó szót. Apa.

-Ren kicsim minden rendben? Kérdezte aggódva anya.

-Persze. Felvettem azt a bizonyos rohadj meg mosolyomat. Ránéztem a levélre. Megfogtam a nyakláncot vissza tettem a borítékba. Felálltam az asztaltól, oda mentem a kukához. Anya csak értetlenül nézett rám. Levettem a kuka tetejét. A borítékot és a benne lévő nyakláncot letettem a pultra. Megfogtam a levelet majd összetéptem. Apró kis darabokra. Ez úgy nézett ki mint amikor az én szívem tőrt össze ilyen kis darabokra amikor „apa" lelécelt. A kis darabokat bele raktam a borítékba. A borítékot össze gyűrtem a benne lévő tartalommal együtt. Majd egy mozdulattal belevágtam a kukába az össze iránta táplált gyűlöletemmel. Bele néztem a kukába ahol ott hevert a "megbánással" teli üzenet.