Strange Couple /BEFEJEZETT/

24.Rész

-Ren..-

-Nem érdekel!- csaptam ki magam előtt a tornaterem ajtaját.

- Állj már meg..-

-NEM!- gyorsítottam a tempón.

-Azt mondtam- ragadta meg a kezemet - Állj már meg! - fordított szembe magával Scott

-Mivan?- flegmáztam

-Az hogy nem vagy normális!-

-Óhh... - csapkodtam a levegőben - Szóval én nem vagyok normális?! Pont az aki vissza jött a kibaszott őszi szünetről és el vállalja azt hogy ő vissza megy a focizni hogy indulhasson a suli azon a szaron és azt kell látnom hogy Scott Thomson a nagy seggarc ráhajt az ÉN barátnőmre??! - ordibáltam vele.

-Dehogy hajtottam rá!- engedte el a karomat

-Nem-e??- meglöktem a fiút - Jól tudod hogy együtt vagyunk..-

-Jó hogy hisz az én bulimon jöttetek össze! - vágott a szavamba

-Na látod, egy valamit nem értek! -

-Na mit?- emelte fel a hangját

-Hogy miért veszekszek egy ilyen féreggel aki ráhajt az egykori „legjobb lány barátnője"- idézőjeleztem- csajára? Hol ott ez a nyomorult- mutogattam rá - egész nyáron leszart! -

- Azért nem hívtalak egész nyáron mert össze törtél! -

-Mivan? - értetlenkedtem

- Jól hallottad! Ren én fülig beléd voltam esve! Akármit csináltam az elmúlt évek alatt te nem vetted észre! Aztán jön egy ilyen kis cafka.. -

-Ne merj így beszélni róla! - vágtam a szavába

- Ha igen? Akkor mi lesz? - kötözködött

-Csúnyán megbánod!- fenyegettem

- Jön egy ilyen mit tudom én micsoda, és te egyből mindent eldobsz magad mellől, és inkább őt követed. Mond csak mit tud ő neked adni?! -

-Most ez komoly? -

-Igen! Miben jobb mint én?! -

-Abban hogy nem hajt rá a legjobb barátnője csajára! - indultam az öltöző felé

-Ren- ragadta meg a karom - Te is jól tudod hogy többet tudnék neked adni mint ő- egyre jobban közeledett hozzám, éreztem forró leheletét, nem éreztem semmi csábítást arra hogy most meg kéne csókolnom. Mikor észbe kaptam hogy mit is akar tőlem azzal a mozdulattal el löktem magamtól.

-Majd ha újra az a Scott leszel akire az öcsémként tekintettem, akkor beszélünk! - ott is hagytam a fenébe. Undorító idióta.. Adta az isten hogy ez az utolsó órám, fel is öltöztem majd rohantam ki az iskola kapuin.

Gyorsan haza értem. Lisával most nem tudtam törődni. Egyszerűen kellett valami ami lenyugtat. Ezért edzős pólómat elővéve raktam be a sport táskámba a nadrággal és az alá öltözékkel együtt. Stoplisomat a cipő tartóból előszedve dobtam bele a táskámba és már otthon se voltam. Hogy hova mentem? A pályára. Mai napon nincs edzésem de kellett valami ami lenyugtat.

Beléptem az öltözőbe, átvettem a ruhámat, cipőmet bekötöttem és már mentem is labdát szerezni. A büféhez sétáltam ahol nem csak ételt ital és egyéb nassolni valókat adnak, hanem labdát és egyéb cuccokat.

-Helló, egy labdát szeretnék. - mikor a nő megfordult, nem hittem a szememnek. Mary volt az. Lisa édes anyja. A nő is épp ugyan úgy le volt sokkolva mint én.