Hogyan legyél meleg?

Mégis mennyi érzelem lakozik egy melegben?

Fáradtan ébredtem másodjára is, mivel az első ébresztésem után visszaaludtam. A nap az ablakunknak ellentétes irányából kezdett felkelni, ezzel halvány fénysugarakat szórva a fák lombjaira.
Sok költői hangulat teremtés, de minek?

A reggelim kenyérből és tojásfélékből állt, azaz állt volna, ha meg ettem volna mindent. Pluszként elraktam az iskolába egy kis péksüteményt, háta megéhezek a pasiktól. Apropó. Pasi. És iskola.

Összeegyeztethető ez a kettő fogalom? A suliban pasizni? Vagy az én koromban nem is beszélünk még pasizásról? De akkor mi az amit akarok? Először is fogat mosni, utána a többi kiderül.

Fogmosás közben azon gondolkodtam, hogy.. őszintén megmondom, nem emlékszem. De azért jó lett volna.

A napom gyorsan eltelt. Nem maradt időm a pasiról vagy az életről filozofálni.
De most van. Éppen a szilenciumon töltöm a perceimet a nap eseményein gondolkodva. Órák követték egymást, minden elsuhant.

Estére terveztem egy kimenőt a közeli boltba víz és kirándulásra való étel híján. Ha minden igaz a szobatársam nem jön velem, tehát lesz időm gondolkodni. Mindenen. Akármin.

Hogy miért szeretem a várost. A nagy pezsgését. Miért érzem azt a boldog, talán "társas" hangulatot, ahol nem vagyok egyedül, mégis egyedül sétálok összefogva a pulóveremet a hűvös szélben. A naplemente a fák és házak mögött, az autók sokasága az autóutakon. Összességében egy nagy összemosódott érzelem a számomra. És eddig csak egy sétálásról beszélgettünk.

Vajon mi történhet akkor, ha valaki eljut egy általa nagyon várt helyre? A számára hangulatos és izgalmas csendes helyére? A saját összemosódott világába?