Hogyan legyél meleg?

Fent

Látom. Érzem.

Látlak.

Nem lesz többé.

Soha nem látlak. Nem érintelek. Nem érezlek.

Pedig addig fognálak és szorítanálak míg vérem csordulna ki és szemem már nem tudna több könnyet adni, mert elfogyott. Elfogyott és több nem lesz. Oly annyira sírtam és szorítottam kezed, tested, lelked.

A lelked. Téged.

Mintha eltört volna a lábam.

Mintha a betört mellkasom mozdulatlanul heverne a hideg földön, egy elhagyatott házban.

Összetörve, gazdátlanul. Lét nélkül. Levegőben ami már elfogyott és semmit nem hagyott hátra.

Össze vagyok törve.

Mint egy váza amit meglöktek. Ráléptem, belerúgtak, leköptek. Aztán azt mondták ,,nem történt meg" ,,nem így volt" de amikor mindenki elfordukt ,,dögölj meg".

Csak csendben. Csak hallkan. Úgy sem tudok megállni. Megy tovább tovább.

Megyek. Addig megyek míg tudok és tudom magam a földön is húzni bármeddig. Ha kell le a szakadékba és fel is. Fel az egekbe.

Ott fogsz megtalálni. Messze leszek.

Minden ki fog derülni. Fent.

Várni foglak.

Mégse.