Hogyan legyél meleg?

Elkerülhetetlen.

Összeszorul a szívem.

Látni a falat. A fát. A cserepeket a tető.
Látni, hogy a fal már repedezik. A fa öreg lett és kiszáradt. A cserép kifakult.

Egykor ezek készen álltak egy hosszú életre. És miközben az idő eltelt felettük, az emberek felett is, akik mellett vagy felett életek.

A cserép ami egykor szép és piros volt. Ma már fakó, gyenge. A fa kerítés ami egykor barnán fénylett és védett, ma már öreg és leviharzott a megannyi megélt nappaltól, éjszakáktól, esőtől, hótól, melegtől és hidegtől.

Benne a szüleid pedig egyre idősebbek.
Fiatalon, boldogan tele energiával kezdtek.
Ma már téged felneveltek. Ők maradnak a házban. És lassan felemészti őket a természet a házzal együtt.
Te pedig mint ők egykor, egy házba költözöl és újonnan kezded az életed.

Egyszer pedig azon fogod kapni magad, hogy a cserép öreg és fakó. A kerítés kezd korhadni. A házad falai pedig már nem olyan élénkek mint voltak.

És magadra nézve látni fogod, hogy lassan neked is vége. Eltelt az idő.