Zár

34 11 1
                                    

Néha észre veszem magam, hogy régi dolgainkat nézem vissza, és összetörve fekszem a padlód.

Kár.

Kár, hogy már fel tudok állni ha nagyon fáj.
És kilépni a fényre, ha már bennem van a vár. A vér, az erő.

Kár, hogy ebből kell kilépjek, mintha semmiből, semmibe lépnék, mert sosem volt sehol semmi.

Kár volt minden egyes pillanaton sírni. Hisz úgy sem volt a miénk vagy az enyém.

Ahogy Zs. mondta. Zárd le, és mostmár gyerekzárral. Hogy soha többet ne tudd feloldani.

Hogyan legyél meleg?Where stories live. Discover now