Hogyan legyél meleg?

Kiáltás

Úgy érzem ordítok.

Sikítok, kiabálok ahogy a torkomon kifér, mégsem vesztek észre.

Járkálhatok fel alá, verhetem a fejem a falba, dobálhatok, ugrálhatok, dobolhatok, akkor sem fogsz észrevenni. Az asztalt felrúgva sem fog senki rám nézni. Se te, se ő, se az a lány vagy fiú a másik oldalán a szobának vagy térnek vagy bármilyen helynek.

Várok. Talán meghallasz engem is. Talán ideiglenes a saját zajod amitől nem hallod a kiáltásom. Talán nem érdekel vagy talán van jobb dolgod. Vagy teljesen hidegen hagy miközben dolgod is van.

Vagy lehet hogy csak te is ordibálsz, de senki más nem hall téged sem.

Talán te is ordítasz, kiabálsz, csapkodsz, sikítasz ahogy a torkodon kifér, de nem vesz észre senki mert igazából mindenki sikolt, üvölt, ordít és mindenki rugdos, borít, üt és senki nem hallja a másikat.

Összenyomva fekszem a felborított bútorok között.

És nem tudom meddig nyomhatnak még a tárgyak, de csak az egyre nehezedő súlyukat érzem.

Kérlek ne dobj rám többet.