Hogyan legyél meleg?

Nem látlak.

Durva álmok gyötörtek.

Mint valaha volt erős napfény, kegyetlenül világított szemembe és vakított el erejével.

Nem voltam semmi.

Minden ami köztünk történt az árulás és szenvedés. Itt nem segít már semmi.

Elhittem hogy szeretlek, mégis mily csellel férkőztél ily nagy hatalmamba, mégis hogy lettél ekkora szememben, ilyen kis lépésekkel.

Nem értem hogyan jutottunk idáig.

Nem látlak már. Azóta sem láttalak.

Betegesen keresem, kutatom a nyomomat amiket az életemben hagytál, egy üzenet, egy közös kép, de már bármilyen képpel beérem, még ha nem is látom benne azt a szikrát, amit keresnék és felfedezném magam benne.

Nem tudom hogyan jutottunk el idáig.

Ember voltál előtt, egyenlő mint mindenki más. Olyan voltál mint a messzi tájba beleolvadó alak.

De valahogy kiváltál és közelebb jöttél. Talán csak látásom csalt és te ugyan ott maradtál. De elhitetted velem, hogy mégis a szemem előtt állsz.

Majd mikor közel voltál, könnyed mozdulattal engedtél el, mint egy zsebkendőt. Bár közben úgy tettél mintha egy kődarab nehézségével kellene elengedned, mintha valami fontos és nehéz döntés lett volna elengedni egy zsebkendőt.