Hogyan legyél meleg?

Csak lesz valami.

Rég nem ültem le és beszéltem veletek így konkrétan.

Eddig inkább a művészi vagy hétköznapi énem látogatott fel ide. Vagyis inkább a művészi depressziós!

De úgy éreztem itt lenne az ideje, hogy megint beszélgessünk kicsit.

Nem is jutott eszembe, kedvem sem volt, illetve mostmár pár emberke is olvassa a könyvet akit személyesen ismerek, ez nagyban módosítja a dolgokat, ezért is ragaszkodtam annó ahhoz, hogy teljesen anonim maradjon a könyv is és én is. De tudtam mit vállalok, ha megosztom a könyvem, így jártam!

Az elmúlt időszak teljesen hullámvölgy volt. Már egy nagyon hosszú ideje. Sőt. Amióta csak tudom eszem az egész mindenség egy nagy hullámvölgy.

Depresszió, boldogság, minden van és volt. Valamikor éppen elemeimben éreztem magam aztán se kép, se hang már nem.

Na meg persze a dührohamok. A hirtelen idegesség, teljesen visszafoghatatlan, hirtelen és erős.

Egészen szélsőséges az egész.

Aztán semmi sem rak hozzá, hogy jobb legyen.

Most jutottan el egy olyan pontra megint, hogy talán itt az ideje újra elkapni a fonalat és menni tovább.

Bár már nem érzem mi után kéne kapnom. Sehol nem érzek semmit ami megfogna.

Talán ezért is keresem a nagy szerelmet. Mind azt amit olvastam, láttam, hallottam és képzeltem róla. Mert abban megtalálnám mind ezt, valamit ami stabil lehet az életemben, ami körül foroghatok mert így egy elveszett bolygónak érzem magam.

Mint egy hold ami köztudottan egy bolygó körül kering. Csak éppen elveszett.

Bolygótlan hold.

Bolygótlan hold keresi a bolygóját.

Nem tudom mit írhatnék még.

Olyan nehéz! Tudjátok?

Egyedül felállni és megtartani magad.

De hát.. csak lesz valami.