Egy csendes kisvárosban élek, messze a középiskolámtól, ahol most elsős vagyok. Szeptember második vasárnapját írjuk és itt az ideje, hogy hozzá lássak pakolni. De hát kinek van kedve, nem igaz? Na jó, azért megyek.
Felszálltam a buszra. Egy kicsit ideges vagyok. Késésben voltam és siettem. Remélem, hogy mindent elraktam. Hamarosan beteszem a fülhallgatóm és elmerülök a sorok között.
Ki gondolkodott már el azon, hogy a mellette utazó tudja-e róla, hogy meleg? Kinek a fejében fordultak már meg ezek a gondolatok? Vagy csak egyedül vagyok? És ha tudja is, kelljen, hogy érdekeljen minket?
És mi van akkor, ha beül melléd egy igazi pasi? Vajon nem kellene félnem, hogy meglátja amit írok? Lehet hinni a buszos kapcsolatokban? És létezik egyáltalán ilyen?
A kollégium izgalmas dolog. De mégis mennyire engedhetjük meg magunknak, hogy megnézzünk másokat? És mennyire aggódjunk a lebukás veszélye miatt?
Az ágyamon ülve gondolkodtam el ezeken, miközben beszélgettem a szobatársammal. Mellesleg. Ki éhes? Én?! Mármint ételre. Meg hát nem csak arra.Ezekkel a gondolatokkal zártam az estém és az első blogolós vasárnapom. Szép napot. ;)
VOUS LISEZ
Hogyan legyél meleg?
PoésieMeleg vagyok. Nagyon. De attól még leírom, mit gondolok, érzek és hogy mi történik velem. Második része: https://my.w.tt/mErkMAo454 . ❤️