The new classmate [✔️]

5. rész

Április 12.

Másnap reggel egy kék inget és egy fekete farmert vettem fel. Meg a megszokott csizmámat.
Amikor elindultam, tárcsáztam Niall-t, hogy megkérdezzem, hogy van és, hogy ne unatkozzak.

- Hali, Nialler! Hogy vagy? - szóltam, ahogy felvette.

- Szia, Ha... Harry! Jobban, mint... tegnap. - mondta akadozva.

- Nini, ne hazudj, nem vagy jól!

- Jó... tényleg... nem.

- Orvosnál voltál, ugye?

- I... igen.

- És mit mondott? - kérdeztem.

- Hogy pár nap... és meg... gyógyulok. - felelte, majd belekortyolt, gondolom, a teájába.

- Nem pár nap lesz az. - sóhajtottam. - Minimum egy hét. - tettem hozzá. - Jól van, Ni, megérkeztem, majd délután megyek. Addig is jobbulást! Szia!

- Szia. - mondta, majd letettük. Bementem a suliba, majd az osztályterem felé vettem az irányt. Miután beléptem, körbenéztem. Az angyalfiú még nem volt itt.

- Harry! - jött oda hozzám Alexa.

- Szia, Lexa. - mosolyodtam el, de egyben furcsa érzésem is lett. Sosem beszéltünk még, csak tegnap. Alexa az a lány, aki senkivel sem beszél, mindenből ötös és megvan a saját világában. - Mizu?

- Tudod, most matek lesz. - kezdte és intett, hogy menjünk oda a padjához, mire követtem.

- Igen. - bólintottam.

- És tudom, hogy a matek azon kevés tantárgyak között van, ami neked is megy.

- Nem tudom, hogy mire akarsz kilyukadni.

- Hát, hogy van házid? - kérdezte félénken. Most meg mitől fél? - Csak mert nem tudtam egy példát.

- Ja, persze, van! De várj... - akadtam meg. - Hogy lehet az, hogy te, Alexa Gray, nem tudott valamit? - nevettem fel, majd elővettem a füzetemet és felé nyújtottam.

- Én sem vagyok zseni! - vette ki a kezemből a füzetet. - Köszi, Harry, örök hála!

- Nincs mit, bármikor. - villantottam ki fogaimat, majd a helyemre mentem és leültem. Mivel nem tudtam mit csinálni, éppen elővettem volna a telefonomat, amikor belépett az ajtón ő. Kócos barna haja, borzosan meredezett ide-oda, gyönyörű kék szemei pedig megállapodtak rajtam. Az angyalka megérkezett.