Április 20.
Reggel iszonyú fejfájással keltem, melegem volt és nem kaptam levegőt.
– Jézusom... – nyögtem... volna fel fájdalmasan, ha meg tudtam volna szólalni. De nem tudtam, mert a torkom is kapart és hangom sem volt. Valahogy lebattyogtan a lépcsőn és a konyhába érve, töltöttem magamnak egy bögre teát. Gemma már nem volt otthon, Ben még szerintem aludt, anya pedig körülbelül tíz másodperccel utánam lépett be a helyiségbe, az egyik dalszövegemet énekelgetve.
– Ó, jó reggelt, Hazz! – mosolygott rám, kissé zavartan, ahogy megpillantott. Biccentettem válaszképpen, mire némaságom azonnal feltűnt neki és tüzesebben végigmért. – Te gyerek, mennyit aludtál te az éjjel? – pattant elém és tenyerét a homlokomra, majd a nyakhajlatomra helyezte. – Jesszus, Harry, dehát te lázas vagy! Gyere! – ragadott karon és a nappaliba rángatott, ott a kanapét kihúzta és az ágyneműtartóból kivett két vastag paplannal, két párnával és egy lepedővel rekordgyorsasággal megágyazott, lefektetett és betakart, majd visszarohant a konyhába. Pár perc elteltével egy lázmérővel, egy kancsóval, a bögrémmel, gyógyszerrel és étellel tért vissza, mindent lepakolt a dohányzóasztalra, majd a TV-t bekapcsolta, a távirányítót az asztal szélére tette és megszólalt. – Ülj fel! – tettem amit kért, ő pedig felemelte a karomat, majd a lázmérőt a helyére téve, lenyomta. Amikor sípolt, kivette és megnézte. – 39,2, te jó ég. – sóhajtott, majd óvatosan visszatolt a párnára. – Figyelj, én megyek dolgozni, ami kellhet, idehoztam, a telefonod töltőn van, Ben még alszik, ő itthon marad veled, ma nem kell dolgoznia, délután elmegyünk az orvoshoz, légy jó! – hadarta, nyomott egy puszit a homlokomra, majd a kabátját és a táskáját felkapva, el is indult. Hirtelen akkora kimerültség tört rám, hogy úgy éreztem, egy hetet tudnék aludni, úgyhogy lehunytam a szemeimet és el is nyomott az álom.
***
– Mi a panasz? – tolta feljebb kerek szemüvegét az orrán a doki. A mozdulatáról Alexa jutott eszembe. Vele majd beszélnem kell.
– Fejfájás, torokfájás, folyton folyó orr, láz, kimerültség és nincs hangja a fiúnak. – felelte anya, helyettem.
– Értem. – mondta az orvos (aki egyébként férfi) – Nyisd nagyra a szád, kérlek. – be is világított a torkomhoz, majd újra beszélni kezdett. – Kicsit komolyabb torokgyulladás, úgy tűnik, akkor megfázás, a láza majd lemegy, a szíve és minden alapvető dolog rendben van. Végtagfájdalmad, vagy izomlázra hasonlító fájdalmad volt -e? – kérdezte tőlem, mire megráztam a fejem. – Akkor influenza nincs. Gyógyszert akkor vett be. Még felírok ide kettőt, ha gondolja, kiváltja és beveheti, erről és a jövő hétről kiírlak, feküdj és aludj sokat, ne nagyon terheld meg magadat! – írta alá az igazolásomat. – Jobbulást, viszlát, szia!
– Viszlát! – szólt vissza anya, majd együtt kezdtünk el sétálni a kapu felé, az autóhoz. – Harry, Harry... Áprilisban ennyire lebetegedni is csak te tudsz! Gyorsan beszaladok a gyógyszerekért, benyomtam a fűtést a kocsiban, várj meg! – utasított, én pedig behuppantam a hátsó ülésre és elővettem a telefonomat.
***
Május 2.– Ezer hála, Lexa, nagyon jófej lány vagy, jó barát! – öleltem át a lányt és a válla felett észrevettem, hogy pont ekkor érkezett meg Louis és Niall. Rólam tudomást sem véve, mentek hátra, amitől kissé csalódottan engedtem el Alexát és ültem vissza a helyemre. Már 100%-osan jól voltam, de a sulit egyáltalán nem vártam, mégis eljött. Még mielőtt beteg lettem és mielőtt találkoztam Ben-nel, jelentkeztem az iskola pszihológushoz, ma fogok először menni, szeretném megtudni, hogy mit gondol szakmai szemmel a Zayn-es, a Louis-s és a Niall-es dologról.
– Jó reggelt, osztály! – lépett be boldogan az ofő és végigvigyorgott, megfigyelve, hogy kik hiányoznak. – Harry, meggyógyultál, jól vagy? – érdeklődött kedvesen.
– Igen, jól vagyok. – válaszoltam.
– Ennek örülök, az anyagokat majd pótold be és próbálj meg minél hamarabb felzárkózni. – mondta, mire bólintottam. – Rengeteg dolgot szeretnék megbeszélni veletek! – fordult vissza az osztály felé. – Először is, máju... – hangját az ajtó nyikorgása szakította félbe, amire mindenki odakapta a fejét. Zayn lépett be és biccentett egyet az ofőnek, majd helyet foglalt... az már mellékes, hogy mellettem. – Szóval, májusban. – kérte vissza a szót, mert mindenki beszélni kezdett. – Májusban megyünk az osztálykirándulásra.
– Hány napra?
– Négy napra, Amerikába, aminek a költségének a nagy részét egy cég fogja fizetni, az utat, ellátást, a szállást és a programokat is, nektek csak egy szülői nyilatkozatot kell kitölteni, költőpénzt hozni és biztosítást kötni, amihet most osztok is egy lapot. Harry, megtennéd, hogy...? – pillantott rám kérlelőn, mire felálltam és elvettem a stóc papírt, majd gyorsan kiszórtam. Niall-ékhez oda sem mentem, az előttük ülő kettőnek négyet tettem, hogy adják oda nekik.
STAI LEGGENDO
The new classmate [✔️]
Fanfiction„Lenéztem magam elé. Egy barna hajú és kék szemű fiú ült előttem durcásan, ami, megjegyzem, elég aranyos volt. Furcsa, mert még sosem láttam itt. Kezemet nyújtottam felé, amit elfogadott, így felhúztam. - Ne haragudj, nem figyeltem. - szabadkoztam. ...