The new classmate [✔️]

25. rész

– Mennem kell... – szólaltam meg egy kisebb csend után. Zayn érdeklődve pislogott fel rám, még nem mondtam neki, hogy megyek pszihológushoz.

– Hová?

– Iskola pszihológushoz... – motyogtam és elkezdtem összeszedni a cuccaimat.

– Mégis miért? Nem hiszem, hogy szükséged lenne rá...

– De, igen, szükségem van rá. Szeretném megtudni, hogy mit gondol azokról a dolgokról, amik történnek velem, szeretném, ha tanácsokat adna és egy kis életerőt. És lehet, vagyis biztos, hogy ez fáj neked és nagyon sajnálom, komolyan, de szeretném, ha segítene abban is, hogy visszaszerezhessem Louist. – ismertem be halkan, mire kissé csalódottan bólintott.

– Megértelek. – húzta szomorú mosolyra száját.

– Sajnálom, de nekem ő az igazi. Te egy nagyon értékes ember vagy és majd meglátod, kiszeretsz belőlem és megtalálod a nagy őt. – veregettem meg a vállát, egy bátorító mosollyal. Tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy szeretem őt. Zayn inkább csak Niall régi szerepét tölti most be nálam. – Egyébként pedig... – kezdtem hezitálva. Kíváncsian pillantott fel rám. – Nem akarsz velem jönni? – kérdeztem meg végül.

– Miért mennék? – ráncolta a homlokát.

– Mert neked egy cseppet nagyobb problémáid vannak, mint nekem. – vágtam rá.

– Nem lenne ott helyem... – ellenkezett tovább.

– Zayn... – sóhajtottam. – Az életem egyik legfontosabb embere vagy te és nekem is jobb lenne, ha ott lennél, együtt könnyebb lenne elmagyarázni az egészet és te is hozzá tudnál tenni sok mindent és kaphatnál segítséget.

– Biztosan akarod, hogy menjek? Biztos nem zavarna?

– Igen, Zayn, teljesen biztos vagyok benne. – biccentettem határozottan. – Na, gyere! – ragadtam meg a kezét és elindultunk.

***

A pszihológus nő nem lehetett több 30 évesnél, hosszú barna haja volt, magas, karcsú termete, mélykék szemei, aranyos hangja és nagyon kedves volt velünk, figyelmesen hallgatott minket, írva az információkat a füzetébe.

– Szóval, fiúk... – nézett fel ránk, miután befejeztük és először Zaynnek címezte mondanivalóját. – Zayn... te régen egy nagyon pozitív és kiegyensúlyozott srác lehettél, jól gondolom?

– Igen. – válaszolta.

– A megtörést a szüleid halála okozta. – jelentette ki, majd azonnal folytatta is. – A probléma ott kezdődött, hogy beálltál a drogkereskedésbe. Miért? – érdeklődött.

– Nem tudom... Jó döntésnek tűnt. És... – habozott.

– És mi? – kérdezte a nő, név szerint Juliet, kedvesen.

– A drog miatt nem lettem öngyilkos. Egyfajta megnyugvást jelentett nekem, ha apám barátja nem vesz be a kereskedésbe, már nem lennék itt.

– Akkor sem volt jó döntés. Sem a drog, sem az öngyilkosság nem megoldás.

– Tudom. – suttogta Zayn.

– Most kivel élsz? – váltott témát Juliet.

– Egyedül, a régi házunkban, nyáron dolgozok és apáméktól rengeteg örökség maradt vissza, boldogulok egyedül.