The new classmate [✔️]

7. rész

- Lexa, jössz? - néztem a lányra kérdőn.

- Igen, csak ezt még elrakom. - tett el még egy füzetet, majd mosolyogva rámnézett és bólintott. - Mehetünk.

- Oké, gyere. - mondtam, majd elindultam a folyosón, ő pedig követett.

- Harry. - hallottam meg egy halk és aranyos hangot, melynek tulajdonosa a falnál támaszkodva állt. Mintha csak rám várt volna. Mintha...

- Igen? - fékeztem le mellette és a szemébe néztem.

- Hová mentek? - kérdezte félénken, mire arcomra egy mosoly szökött és kíváncsian vizslattam az angyalfiút.

- Miért akarod azt tudni? - húztam az agyát.

- Mert... Izé... Hát, mert...

- Niall-hez megyünk, aki a legjobb barátom és beteg. Visszük neki a házit. Megfelel a válasz angyalom? - hajoltam közelebb hozzá, így már csak pár centiméterre volt tőlem gyönyörű arca.

- Én... Igen. - hajtotta le a fejét.

- Szeretnél jönni? - csúszott ki a számon és álla alá nyúlva felemeltem fejét.

- Szeretnéd, hogy menjek?

- Szeretnéd, hogy őszinte legyek?

- Igen. - bólintott.

- Szeretném. - ejtettem ki a szót halkan.

- Figyeljetek, nem akarok megszakítani, sem megzavarni semmit, de anyukám hívott, hogy egy sürgős ügy miatt be kell hozzá mennem. - szólt ránk hirtelen Alexa, majd a kezembe nyomta a füzetet, amit addig fogott. - Ebben benne vannak azok a tanulnivalók, amiket te valószínűleg nem írtál le. Ha valami majd kell még, majd holnap szólj! Sziasztok!

- Köszi Lexa, ezer hála! Szia! - intettem.

- Szia. - köszönt el az angyalka is.

- Hol is tartottunk? - fordítottam a fejemet felé és újra neki szenteltem minden figyelmemet. Már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, amikor valaki megint az én nevemet mondta. Hát ez nem igaz! Nem lehetne békénhagyni végre?

- Harry. - nyávogta Cece.

- Igen? - néztem rá unottan.

- Hallottam, hogy Neil-hez mentek-piszkálta a körmét. - És, hogy izé... Mehetek?

- Egy, tanuld már meg, hogy nem Neil, hanem Niall! Kettő, már miért is jönnél?

- Egy, tök mindegy, ugyanaz! Kettő, mert Niall szerelmes belém! Nem vetted észre? - vihogott fel. Nem értem, valaki valami vicceset mondott volna? Csak mert én nem hallottam.

- Honnan szedted ezt a hülyeséget? - néztem rá ilyen "ezttesemgondolodkomolyan" fejjel.

- Tök feltűnő! Mindig bámul, meg... meg minden.

- Jobb lenne, ha azt a kis agyonsminkelt fejecskédet gondolkozásra használnád és nem csak a havi divat érdekelne. - mondtam el a véleményemet, majd az angyalfiú kezét megfogva elindultam ki a suliból, hogy végre tudjunk beszélni. - Itt már remélem senki nem zavar meg. - mosolyodtam el, majd felé fordultam. - Akkor jössz?

- Ha nem baj, akkor igen. - mondta félénken.