The new classmate [✔️]

28. rész

Május 4.

- Harry! -fogta meg anya a kezem és aggódva vizslatott, végigfuttatva a tekintetét testemen.

- Te hogy kerülsz ide? -kérdeztem meglepődve. - Hány óra van egyáltalán? És mi történt?

- Összeverekedtél egy sráccal... A fiúk elmesélték, hogy miért... Azt mondták, hogy muszáj volt benyugtatózniuk, hogy elaludj. -simogatta meg az arcomat.

- Emlékszem. -bólogattam. - Hol van Louis?

- Idehívom, ne mozdulj. -egyenesedett fel, majd kisietett a szobából. Körbevezettem a szemeimet a helyiségen. A szobámban feküdtem. Miután ezt megállapítottam, kihalásztam a farmerem farzsebéből a telefonomat. Éjjel háromnegyed hármat mutatott a kijelző. Elgondolkoztam azon, hogy vajon mióta aludhattam, amikor nyikorogva kinyílt az ajtó és a világ legaranyosabb fiúja lépett be rajta.

- Szia, Harry. -köszönt halkan. - Hogy vagy?

- Szia, kicsim. -mosolyodtam el. - Jól vagyok...

- Annak örülök. -ült le az ágyam szélére és óvatosan megfogta a kezem. - Nagyon megijesztett, amit a srácok mondtak. Boldoggá tesz, hogy megvédesz, de nem kell túlzásba esni, jó? 

- Túlzásba esni? Ezt hogy érted? -ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Csak nem akarom, hogy veszélyeztesd a saját és más testi épségét miattam. -suttogta.

- Oké, nem fog többet előfordulni. -ígértem meg, majd felültem és óvatosan átöleltem. - És te hogy vagy?

- Megvagyok. -motyogta.

- És nem vagy álmos?

- De, egy kicsit. -felelte. - Vedd le a farmeredet, mert abban nem lesz túl kellemes tovább feküdnöd. -tanácsolta.

- Jó. -megtettem, amit javasolt, majd mindketten bedőltünk a párnák közé és a buli utáni kimerültségtől hamar álom jött a szemünkre.

***

- Jó reggelt, Harry! -suttogta Louis, amikor felébredtem és ránéztem.

- Neked is, Lou. -válaszoltam. - Milyen nap van ma? -kérdeztem hirtelen, elgondolkozva.

- Szerda. -nevette el magát.

- És a suli? -dörzsöltem meg a szemeimet.

- Iskolaszüneti nap van. -közölte.

- Ó. -esett le. - És hány óra van?

- Fél tizenkettő. -felelte.

- És te mikor keltél fel? -kérdezgettem tovább.

- Úgy fél órája és megvártam, hogy te is felébredj. -mosolygott rám azzal a ragyogó és megnyerő, ugyanakkor aranyos mosolyával, majd ujjaival végigszántott göndör tincseimet és végigsimított kissé már borostás arcomon. - Mondtam már, hogy gyönyörű vagy és nagyon szeretlek?

- Louis... Ne mondj ilyeneket nekem, mert akkor zavarba jövök és elpirulok. -közöltem és elkaptam róla a tekintetemet.

- Szeretem, amikor miattam jössz zavarba. -szuszogta és az államnál fogva maga felé fordította az arcomat és közelebb hajolva hozzám lágyan megcsókolt.