The new classmate [✔️]

6. rész

Elindult felém, én pedig mosolyogva néztem, ahogy leül mellém. Istenem, olyan aranyos! Olyan kis ölelgetni való! Szívesen megöleltem volna, de az eléggé furcsán vette volna ki magát, ezért maradt a bámulás. Mert azt nem tagadom, hogy szeretem látni.

- Szia, Harry! - fordult felém hirtelen és ajkai felfelé görbültek. Felvont szemöldökkel, csodálkozva néztem rá, majd megszólaltam.

- Szia, angyalfiú! Hogy vagy?

- Angyalfiú? - kérdezett vissza felhúzott orral. Édes volt. - Amúgy jól vagyok, de ne hívj így!

- Miért ne? - néztem gyönyörű kék szemeibe pimaszan.

- Mert... Mert ne!

- Ez nem valami jó indok! - nevettem el magam, majd az órára néztem, ami 7:59-et mutatott. Alexára néztem, aki még mindig a házimat másolta. - Ne haragudj, angyalka, de még el kell kérnem Alexától a füzetemet.

- Angyalka, persze, hogyne. - motyogta dühösen az orra alatt. Felnevettem az arcát látva, majd Alexa padjához léptem.

- Lexa, hol jársz? Mindjárt csengetnek.

- Mindjárt kész. - felelte, leírt még pár számjegyet, majd felnézett. - Tessék. - nyújtotta a füzetet.

- Köszi. - vettem el. - Te, Lexa, figyelj már... - kezdtem és nem érdekelt, hogy a csengő is megszólalt.

- Igen?

- Rá érsz délután? - kérdeztem reménykedve.

- Persze, miért? - tolta feljebb orrán a szemüvegét.

- Niall beteg, nekem nincs meg minden jegyzetem jól és segíteni kellene. Eljönnél velem?

- Persze. - vágta rá és pont ekkor jött be a tanár. Mosolyogva visszamentem a helyemre és helyet foglaltam az angyalfiú mellett.

- Jó reggelt! - nézett végig az osztályon, majd felém intett. - Styles, kérem írja fel a házi feladatot a táblára!

Sóhajtottam, majd kimentem és felfirkantottam azt a pár egyenletet. Mindig ez van. Mindig nekem kell felírnom a házit. Mondjuk nem bánom annyira, a matekot azt bírom.

- Rendben, köszönöm, leülhet. - bólintott. A helyemre sétáltam és leültem Lou mellé.

- Harry. - súgta.

- Igen? - hajoltam közelebb hozzá, hogy halljam.

- Segítesz? Nem értem az egyiket. - kérte félénken.

- Angyalfiú, nem kell félni tőlem, nem harapok! És természetesen segítek. - húztam mosolyra ajkaimat, majd elvettem kicsi kezéből a ceruzáját és amit nem tudott, abban segítettem.