Sokan mondták már, hogy a látszat néha csal. ismerős, ugye? Jina is megismerkedett az érzéssel, amikor megtudta, mekkorát is tévedett az egyik tanára, Min Yoongi személyét illetően. A férfi fiatalsága ellenére egy remek egyetemi tanárnak mutatkozot...
Már megint csak a leghátsó padban találtam magamnak helyet. Nem csodálkoztam rajta, hiszen az első órákban egy Min Yoongi nevezetű tanárral leszünk, akiért az egész egyetemista horda rajong. Az órái tömve vannak, természetesen kilencven százalékban lányokkal, a többi pedig csak azért van itt, mert kötelező ez az óra. Nekem is az volt, éppen ezért szerettem volna előre ülni, hogy halljak is valamit, ugyanis egy éve mást sem csináltam, mint a megmaradt helyekre beférkőzve hallgattam a szexi tanárbácsi fényezéseket és az olyan agyszüleményeket, amik bár nekem is megfordultak a fejemben, mégsem ennyire nyilvánvalóan szerettem volna elmondani őket az egész karnak. Nem volt titok, hogy minden nőnemű egyed a suliban a nyálát csorgatta a professzor úrra, hiszen még a vak is látta, hogy milyen piszok helyes volt. Magas és izmos, mégis vékonykás testalkattal rendelkezett, amire rendszerint olyan ruhákat húzott, amik tökéletesen kiemelték a vonalait, a vékony és kecses lábait, a masszív felsőtestét és egyetemi tanárhoz képest még divatos is volt. Ha nem tudnám, hogy az egyik itt tanító alak, simán besorolnám kinézet alapján a diákok körébe. Nem is volt nálunk sokkal idősebb, ha magamat veszem, az én huszonkét évemhez képest például csak három évvel vert rám. Az egyetemen zenét és történelmet tanított, amire természetesen azonnal beteltek a helyek, még olyan hallgatók is megjelentek, akik szerintem arra az egyetemre sem jártak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sóhajtottam, mert anélkül is tudtam, hogy megérkezett, hogy felnéztem volna a telefonomból. Az összes lány egyszerre morajlott fel körülöttem és kezdték el csodálni a férfit. Kiléptem az épp nézegetett közösségi médiámból és zsebre tettem a mobilomat, hogy felkészüljek Mr- Szexisten oktatására. Hátra dőltem a székemben és néztem, ahogy elegáns, megnyújtott léptekkel a középen várakozó, még üres asztalhoz lép. Egy lezser mozdulattal lehajította a fekete táskáját az asztal mellé és azonnal leült a kényelmesnek tűnő, párnázott székére. Megigazította magán a zakóját és két ujja közé csippentve a fekete nyakkendőjét, egy egyenes vonalba húzta azt az ingének a gombsorára. Csendben előre dőlt és az asztalra támaszkodott, hogy közelebb legyen a kis mikrofonhoz, amibe beszélnie kellett ahhoz, hogy átharsogja az egész, tömött előadót. Egy másodperc alatt végigszántott a tömegen, amerre pedig a szeme járt, abban a sávban a lányok máris egy csábos pózba vágták magukat. Nem cséplem a szót, hiszen én is ilyen voltam. Első év az egyetemen, szingliként, egy ilyen bomba tanárral, amikor tombolnak a hormonok, ki ne vágyott volna rá. Ugyanúgy álmodoztam az óráin, ugyanúgy utána fordultam a folyosón és az udvaron, ugyanúgy csorgott a nyálam és ugyanúgy kibeszéltem őt a barátnőimmel, ahogy most mindenki más is teszi. Csakhogy eltelt két év, lassan diplomázni kellene, én pedig rájöttem, hogy rózsaszín felhőkből nem írhatom meg a záró vizsgáimat, hogy egy tanár soha nem kezdene egy diákkal, főleg ő, na meg rájöttem arra is, hogy nem akarok olyan nevetségesen kinézni, mint a többi lány. Egy bizonyos kereten belül még elfogadható ez a rajongás, de engem már eléggé idegesített. Mindenki tudta, hogy semmi esélye, hiszen nem egy szóbeszéd keringett a tanárunkról a kampuszon belül. Például az, hogy nagyon magának való egyéniség, szinte senki sem látta mosolyogni, senkivel nem beszélgetett az óráin vagy a tananyagon kívül. Senki nem tud róla semmit, csupán a nevét és az életkorát, de azt mindenki az egekig harsogja, hogy Min Yoongi huszonöt éves. Sem azt nem tudni, hogy van e családja, hogy hol lakik, mit eszik vagy mit szeret inni. Minden tanár szeret magáról beszélni, de ő nem. Ő csak a tanítás miatt nyitja ki a száját, nem azért hogy üres csevejekkel foglalkozzon. Persze kerengtek a hírek a rossz fiús énjéről, aminek a kinézete alapos okot adott, pletykák arról, hogy egy nővel sem látták, senki nincs ezen a földön, aki összekerült volna vele, nincs olyan nő, aki elég jó lenne neki. Éppen ezért nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy szingli és csak alkalmi partnerei vannak, hacsak nem meleg.
- Jegyzetel! - Szólt bele a mikrofonba mély, unott és rekedtes hanggal, ahogy általában.
Érzelemmentesen beszél, felszínesen, csak néha vált át érdeklődőbe, amikor egy kis megbeszélést tart kérdésekből és válaszokból az órái végén. Előkaptam a tollamat és megpörgettem a kinyitott jegyzetfüzetemen, ami már várta az új betűket a tanár úr szájából.
Szinte vághatni lehetett volna a levegőt, ahogy a férfi belesóhajtott a mikrofonba. Mindenki elcsendesedett és tátott szájjal várta az igét. Az unalmas történelem és filozófia órák így lehetnek érdekfeszítőek. Tegyenek egy Min Yoongi szobrot minden előadóba, vagy legalább egy papír maszkot róla, hogy mindenki figyeljen. itt senki sem alszik, azt garantálni tudom.
Minden erőmmel azon voltam, hogy minden szót tökéletesen halljak, bár voltak nehéz perceim, amikor a mellettem ülők éppen a hajának az árnyalatát vagy a kinézetének a puhaságát tárgyalták, amit így tíz méter távolságból természetesen tökéletesen látni véltek. Vagy éppen amikor azon vitáztam, hogy az öltönyét hol vehette, mennyiért és vajon hogy nézhet ki nélküle. Elgondolkodtató, de éppen nem akartam, hogy az vonja el a figyelmemet a tananyagról, hiszen már jócskán a vizsgák ajtajában állunk és én át szeretnék menni. Éppen ezért akartam az első sorban ülni, nem azért, hogy jobban láthassam, mint azok, akik most az elsők között ülnek, hanem azért, mert akkor legalább a szájáról tudnék olvasni.
