Csalóka ~Yoongi FF~

35.

- Tetszik? - Kérdezte Yoongi, amikor beléptünk a dolgozószobájába, amit már egyszer, gyorsan magamtól felfedeztem.

- Mhm - Bólogattam, amikor visszanéztem rá. - Mennyi idő volt ezt felépíteni? - Mutattam a zene sarokra, ahol egy mini stúdió volt felépítve.

Yoongi komótosan lépkedett utánam, ahogy én is lassan sétáltam beljebb a részen. Szépen, mindent körbegyalogoltam, megsimogattam és alaposan szemügyre vettem.

- Nem tudom - Felelt a férfi és leült a zongora lefedett billentyűzetére. - Mindig javítgattam egy kicsit és újabb cuccokkal bővítettem a helyet vagy csak egyszerűen kicseréltem az ócska, olcsó cuccokat jobbakra, amikor volt rá pénzem.

- Nagyon profi - Motyogtam, amikor éppen a mikrofont jártam körbe és már bandzsítanom kellett, olyan közelről néztem meg a márkáját és a leírást, ami bele volt vésve a kis szerkezetbe.

- Neked is lesz, ha komolyan akarsz a zenével foglalkozni - Mondta Yoongi.

Felé fordultam és elmosolyodtam, aztán bólintottam egyet.

- Talán - Sóhajtottam és tettem felé egy lépést. - Még nem tudom, hogy mivel akarok foglalkozni.

A férfi kinyújtotta felém a kezét, amire elmosolyodtam. Lassan megindultam felé, közben végig néztem a szaggatott farmerján, ami megfeszült a lábán, ahogy leült, a sötét pólóján, ami ráncolódva ült a derekánál és az izmos karjain, amik most felém nyúlva várták az érkezésemet. Lassan megérkeztem Yoongi elé és beléptem a terpeszbe nyitott lábai közé. Lenéztem rá, mivel most én voltam a magasabb és kíváncsian figyeltem a halvány mosolyát.

- Tehetséges vagy - Dicsért meg. - Van érzéked a zenéhez és a fényképezést sem csinálod rosszul. 

- Köszönöm - Fogadtam a bókot mosolyogva. - De meg lehet élni belőle?

- Én is élek - Vont vállat. - Csak küzdeni kell érte. Tanár vagyok, közben egy lemezkiadónál dolgozom. Nem rossz a fizetés.

- Hm - Bólogattam.

Élesen beszívtam a levegőt, ahogy megéreztem Yoongi kezeit a combomon. A nagy tenyerek először csak óvatosan tapadtak a lábam hátuljára, majd szépen, lassan felkúsztak a fenekem két szélére, hogy a csípőmre simítsanak. Gyorsan vert a szívem és mély levegőt vettem, miközben végig az előttem ülő szemébe néztem. Yoongi nyugodtan tartotta a szemkontaktust, mintha csak egy hétköznapi műveletet hajtott volna végre. Bár ez így is volt, másfél év egyedüllét után majdnem szétestem ott neki.

- Persze ezt te döntöd el - Folytatta halkan, nyugodt hangon.

Bólintottam és vettem a bátorságot, hogy én is hozzáérjek. Lassan felvezettem az ujjaimat az alkarján, majd az egész tenyeremet a kezére simítottam. Yoongi mosolyogva fogadta a közeledésemet és szótlanul tűrte, ahogy párszor végigsimítottam a karján, mire megállapodott a kezem a vállán. 

- Ahogy azt is te döntöd el, most mit akarsz - Váltott témát, szépen átvezetve ebből a beszélgetésből. - Én elmondtam, mit szeretnék, rajtad a sor.

Nyeltem egyet és lenéztem kettőnk közé, hogy ne kelljen ránéznem. Nem voltam ilyen komoly helyzetekben a szavak embere, nagyon könnyen zavarba jöttem. Amikor játszott velem, akkor sokkal könnyebben mondtam ki olyan dolgokat, amiket amúgy a fejemben is elástam volna, nehogy elpiruljak magamtól. Yoongi elvette a jobb kezét a derekamról és felemelte vele a fejemet. Amint a szemébe néztem, visszacsúsztatta a tenyerét a fenekem oldalához.

- Kedvellek - Hangoztatta ma már vagy századjára, de még mindig hihetetlenül hangzott és beindult tőle a csobogó vérem. - Tudod, hogy rizikós ez az egész, de ha szeretnéd, én nem állok az utadba.

- Te szeretnéd? - Kérdeztem vissza suttogva.

Yoongi elmosolyodott és lassan felállt. A kezeim a válláról lecsúsztak a mellkasára és immáron én néztem fel rá. A férfi bezárta kettőnk között a távolságot és már a testeinket összepréselte. Rendezetlenül vettem a levegőt, mire sikerült mélyet sóhajtanom, hogy lenyugtassam magam.

- Ha nem akarnám, már rég nem lennél itt - Biztosított a saját érzéseiről mosolyogva.

Megértettem és bólintottam egyet. Félve felnéztem rá és beharaptam az alsó ajkam. Együtt vagyunk. Kapcsolatban vagyok a professzorommal, akiért az egész iskola rajong. Yoongi lehajolt, de még időben megállította magát.

- Szabad? - Kért engedélyt, hogy tovább lépjen.

A hangom már régen elveszett, így válasz helyett csak sután bólintottam és felfelé fordítottam a fejem, hogy minél előbb megkapjam én is, amire már vártam. Yoongi ajkai puhán és óvatosan szegültek az enyém ellen, majdnem félve, hogy mit teszek ellene. Eszem ágában sem volt megszakítani a csókot, az agyam nem működött többé. Úgy éreztem, hogy a szobában hirtelen nagyon meleg lett és a fejem izzani kezd. Közben a mellkasom majd' szétrepedt, ahogy belül egy energikus focicsapat rugdosott, rendezetlenné téve ezzel a légzésemet és még jobban felgyorsítva a szívverésemet. Ha Yoongi nem tartotta volna erősen a derekamat, már rég szétcsúsztak volna a lábaim. Óvatosan mozgatni kezdte a száját, amivel én is egyetemben mozgattam az enyémet, hogy ne szakítsuk meg ezt a finom csókot. A szemem lehunyva nyugodott, a feketeség helyett viszont szikrákat és pattanó lángcsóvákat láttam magam előtt. A férfi keze lassan elindult és gyengéden felsimított a hátamon, követve a gerincem vonalát. Azonnal kirázott a hideg és jóleső borsódzás futott végig rajtam a vigyázó kezek munkájára. Én tettem meg a következő lépést, hiszen már nem bírtam magammal. Lassan kinyújtottam a nyelvemet és óvatosan végigrajzoltam a férfi alsó ajkát vele, hogy jelezzem neki, éhes vagyok még többre belőle. Yoongi boldogan fogadta a közeledésemet és tétovázás nélkül kebelezte be a maradék helyet, amit még nem ízlelt meg. Nyelve óvatosan simult az enyémhez, félve táncoltatta azt, mintha csak most tanulná újra az egészet. Kezeim megremegtek a mellkasán, ahogy elmélyült a csókunk és halványan belemarkoltam a bőrébe. Válaszul ő csak még közelebb volt magához és kicsit bátrabban kezdte el falni a számat. Nem vágytam többre, nem akartam, hogy azonnal durva csókban kössünk ki. Tökéletes volt ez a visszarázódás mind a kettőnknek és így, az első csókunknak mennyei volt. Lassan visszahúzódott és utolsó, apró csókokkal a számon hagyta ott végül az ajkaimat.

Mosolyogva simított végig a hajamon, miközben a szégyenlős tekintetembe nézett. Nem szólt semmit, csak egy újabb csókra hajolt és ismételten a magáénak tudta a számat. Nem tiltakoztam, azonnal megadtam neki, amit némán kért és kicsit félre biccentve a fejemet elnyitottam a számat, hogy a nyelveink megint újból üdvözölhessék egymást egy rövid távollét után. Beleremegett a lábam és nem voltam benne biztos, hogy ha tovább csókol, bírni fogom e a saját lábaimon. Segítségkérőn kapaszkodtam a pólójába, amire ő csak belemosolygott a csókba. Kénytelen voltam elválni tőle és mosolyogva elengedtem a felsőjét.

- Elragadtattam magam - Suttogtam és felnevettem.

- Engem ragadtál el - Játszott a szóval Yoongi és megfogta a kezemet mind a két mancsával. - Köszönöm.

Megingattam a fejem és zavartan elmosolyodtam.

- Nehéz lesz - Sóhajtottam.

- Nekem mondod? - Nyögött kelletlenül Yoongi. - Már most nem bírom.

Azzal megint előre hajolt és egy gyors puszit nyomott a számra. Nevetve fogadtam, de közben majd szétestem a boldogságtól. Min Yoongi, az enyém vagy!